A kos Mars:
Én vagyok a féltett egod,
Kövess engem bárhova,
Így leszek én illúziód,
Minden félelmednek záloga.
Védj meg engem bármi okán,
Mert nem bírom a fájdalmat,
Ha hibázom is nagy ritkán,
Lehet, de csak más miatt.
Hallgass inkább a szívedre,
Csak ő ismeri az utad,
Oldódjon fel hamis elme,
Boldogság lesz jutalmad.
A bika Vénusz:
Én vagyok a tested, és a gyengék vágya,
Minden, ami fontos az anyagi világban.
Elcsábítom azt, ki fogékony a szépre,
Vágyakozva kacsintgatsz így a fehérnépre.
Biztonság, és elfogadás, mind-mind tőlem várod,
Segítek, hogy megérhesd, ezt kívül nem találod.
Az ikrek Merkúr:
Én vagyok a segítség, ki segít, hogy megértsd,
Hogyan lehet a kétfélből ismételten egész.
Tapasztalat, élőszó, hírek vagy ráció,
Széles az eszköztáram, hogy elmondjam mi a jó.
Szellő fodrozza a vizet, szél szítja fel a tüzet,
Árvíz pusztít, tűzvész perzseli fel az eget.
A rák Hold:
Én vagyok a befogadó, nem kell nekem csillogás,
Te adod az én fényemet, nem kell nekem semmi más.
Bárhová mész, visszatérhetsz, vár a kandallótűz melege,
Nekem mindig gyermek leszel, létem minden értelme.
Én vagyok, ki lágyan ringat, vagy elnyel, ha nem érted,
Hogy alázatos szolgálatra, csak a legerősebb képes.
Az oroszlán Nap:
Én vagyok a teremtő, hajtsd meg fejed előttem,
Ha megismersz, megérted, megérte a küzdelem.
Én vagyok az EGY, mire úgy vágysz, forrón hevesen,
Ám hosszú az út, míg visszatérsz, hogy eggyé váljál énvelem.
A szűz Merkúr:
Én vagyok a józan ész, fogadd meg a tanácsom,
Ne hidd el, mit mesélnek, míg szemeiddel nem látod.
Ki engem ismer, viszonyít, fintorogva latolgat,
Miért teszed nehézzé úgysem könnyű sorsodat?
Mindig bízol, pedig elméd kétségekkel van tele,
Sok a kérdés, meglátod, ha jobb kellene, jobb lenne.
A mérleg Vénusz:
Én vagyok a szerelem,
A páromat keresem.
Ha egyszer meglelem,
El többé nem engedem.
Érted élek és halok,
De nem tudom, mi vagyok.
Álljon itt a tanulság,
Leplezetlen igazság:
Nincsen olyan pillanat,
Hogy jól érezzed magad,
Ha állandóan attól félsz,
Elveszted, mi nem tiéd.
A skorpió Mars:
Én vagyok, az erő, s a vágy, mely éltet,
Harc és kielégülés, ilyen egyszerű az élet.
Csak letörni tudsz, de hamvaimból új erőre kapok,
S újult erővel támadom, ki úgy helyben hagyott.
Mint Föld mélyében izzó láva, mely felszínre tőr,
Pusztító akarat az, mely minden gátat elsöpör.
A Plútó:
Én vagyok a kezdet, s a vég,
Ki hatalmas értem él.
Kéjes mámor, asszonyi öl,
Engem keres, ki ezekre tör.
Minden múlik, csak a változás örök,
és e törvény felett én őrködök.
A nyilas Jupiter:
Én vagyok az ősbizalom, kit én vezetek révbe ér.
Fény vagyok a sötétségben, harcolok a hitedért.
A nagy szerencse, mondják rólam, ez igaz, ha megérted,
Nincs olyan, hogy balszerencse, ha azonosulsz énvélem.
A bak Szaturnusz:
Én vagyok a felelősség, a feladat, mely válladon ül,
Vállalj fel, s meglátod, csak te nyerhetsz legvégül.
Segítelek, teregetlek és tanítom az életet,
Ha eltévedsz, visszahozlak, de nem lesz benne köszönet.
Nem kérek én szeretetet, a Cél az első, meglátod,
Végezd el, mi rendeltetett, és lehetünk még barátok.
Az Uránusz:
Én vagyok a lázadó, a szabályokat áthágó.
Ledöntöm a korlátot, ledobom a rabláncot.
Megbillentem az életed, változtass, és jer velem,
Megmutatom, hogy lehet, szebb és könnyebb életed.
A Neptun:
Én vagyok az elfogadás,
A tudattalan önátadás.
Minduntalan hozzám fordul,
Ki az anyagból, kiábrándul.
Segítségül engem hívsz,
Ha fádalmaddal már nem bírsz.
Áldozatod elém tedd le,
S létednek már lesz értelme.
Sejtelmesség, ködös elme,
Szeretetben legyünk egyek.