Tudod a választ?

Honnan tudhatod, hogy valami valódi? Ez a kérdés. Fogalmazd meg magadnak, mi az a valóság. Amikor valamiről azt mondod, hogy igaz, azaz a valóság, honnan tudhatod biztosan, hogy úgy van? Honnan tudhatod bármiről, hogy igaz vagy sem?

Ha elfogadjuk ténynek, hogy minden ember a boldogságra vágyik, az pedig nem megvehető, illetve külső forrásból tartósan nem biztosítható, mégis mire jó másokat uralni?

Sokan azt gondolják - főleg katolikus körökben -,  hogy Isten, vagy Jézus, maga a teremtő kérésre vagy néha anélkül beleavatkozik az életünkbe. Segít, vagy akadályokat állít, ki mint ítéli meg. Ezért is szoktak Hozzá imádkozni, hogy kérésük meghallgatásra találjon.
Mások azt mondják, hogy a teremtés egy magára hagyott rendszer rögzített szabályokkal. Senki nem segít vagy gátol, az események a szabályok szerint történnek, amiket vagy ismerünk, vagy nem. Ha ismernénk e szabályokat, elvben képesek lennénk a sorsunk irányítására a meghatározott keretek közt.

Ez az a kérdés, amit a leggyakrabban tesznek fel a szellem útjára lépők. Megírták már sorsunk könyvét, vagy az események, melyek velünk történnek elkerülhetetlenek? Van aki azt mondja, hogy az eseményeket megírták, de a döntés szabad. A szabad döntés szentsége emberi előjog, amivel sokkal könnyebb a „pokolra” jutni, mint a menyországba.  A döntés szabadsága azonban csak látszólagosnak tűnhet sokszor. Létezik- e valós döntés, amikor egy árufeltöltői munkakörben dolgozónak feajánlják a műszakvezetői feladatkort 3-szor annyiér, amikor emberünk éppen addósságai nyögi.

Erről a kérdésről rengeteg elmélet létezik, amivel könyveket töltenek meg. Mégis megkérdezem tőled. Miért élsz? Mi a célja az életednek? Élsz, vagy túlélsz? Mi a különbség? Az életünk hétköznapi célja, a szükségleteink kielégítése, és az örömök megélése? Ha most féretesszük a transzcendeciát, ha halál kérdését, akkor most miért élsz? A családért, a gyermekért, a örömökért?
Felteszed néha ezeket a kérdéseket, amikor szaladnak az évek?
Mi a válasz?

Megfigyelted már, hogy párkapcsolatban általában jó képű férfi szép nőt választ, kevésbé dekoratív hölgy pedig szintén nem a divatmagazin címlapjáról keres társat. Természetesen vannak kivételek, de nagy általában ez a tendencia. Szerinted a nagy egész számára csúnyának mondott férfi tényleg szépnek találja a szintén kevésbé harmonikus külsejű nőt? Esetleg csak tudja a lehetőségeit, ás bár nagyon tetszik neki a nehézbonbázó a szomszédból, tudja mik a reális lehetőségei, és ő igenis szépnek tudja látni Micikét is, aki kicsit duci, szemüveges és pattanásos?

Gondolkodtál már azon, hogy miért vannak gonosz, kegyetlen emberek? Hogyan lehetséges embert, esetleg  gyermeket ölni, netán kínozni? Hogyan lehet valaki teljesen érzéketlen a másik lény fájdalmára? Vajon mit érez az az ember, aki a másikat bántja? Hogyan tehet tönkre valaki családokat, akinek szintén vannak gyermekei?

Elgondolkodtál már azon, hogy amikor az ember ismeri a módot a teljesebb élet megélésére, miért nem teszi? Nem túlzok ha azt mondom, hogy szinte minden ember tudatában van olyan ismereteknek, amiket, ha gyakorlatba ültetne át, harmónikusabb élete lenne. Lehet, hogy egészségesebb, vagy bölcsebb irányba fordulna, de az is megeshet, szellemi magasságokat tapasztalna meg.
Egyszerű példa, amit midenki tud, hogy amíg egészség van minden van. Ehhez képest csak a rendszeres mozgás, vagy a tudatosabb étkezés fatális egyszerűségét sem építik be az életükbe. Miért?

Hiszel-e a sorsban? Szerinted van-e eleve elrendelés? Vannak-e véletlenek, vagy az események szabályok mentén történnek? Ha azt gondolod vannak véletlenek, akkor bármi, bármikor megtörténhet bárkivel? Az egész élet egy szerencsejáték?
Ha meg nincsenek véletlenek, akkor milyen elv vagy szabályok mentén zajlik az életünk?

Sokszor gondolkodom el azon, hogy az egyén vagy a „kis” ember érdekérvényesítés a hatalommal szemben miért olyan lehetetlen? Amit ma a munkahelyeken hangoztatnak, miszerint nincsen pótolhatatlan ember, miért hagyjuk, hogy így legyen?

A cég a sok „kis” emberből” áll. Attól van valakinek hatalma, hogy a „kis” emberek szolgálják, és teljesítik akaratát. Ha ez így van, akkor nem a „kis” embereké a hatalom valójában? Miért olyan nehéz az összefogás, a mindenki egyért, egy mindenkiért elven? Igazán nem új dolog.

Lehet azért, mert a „kis” ember tényleg kis ember?