Az élet anlógiája

Az igazság az, hogy valamennyien árkot ásni érkeztünk:-)

Mielőtt azonban ehhez hozzáfoghatnánk tanítanak nekünk sok mindet a földről, ásókról, az ásók gyártóiról, és a gyártó cég felépítéséről, anyagmegmunkálási módszeréről stb. A föld szerkezetéről hasonlóan sok ismeretet töltenek a fejünkben, annak rétegződéséről fajtáiról, történelmi alakulásáról stb. Egy dolog azonban ritkán történik meg, hogy végre nekifognánk az ásásnak.

Amikor a tanulás befejeződik, és ásni lehetne, előbb ásóra kell szert tenni, és gondolkodóba esünk, melyiket válasszuk a hatalmas kínálatból. Közben egyre több tudás jön szembe az ásót alkotó ötvözőkről, azok ideális megoszlásáról a hőmérséklet függvényében. Kiderül az is, hogy ásni mikor ideális, és milyen technikával lehet jól haladni. Ha már itt tartunk, erőnléti edzésekre iratkozunk be, hogy jól bírjuk a munkát. Jól érezzük magunkat edzés közben, tanulás alkalmával, és még feltalálóként is kipróbáljuk magunkat, miként lehetne igazán hatékonyan ásni. Sok – sok könyvet és beszámolót gyűjtünk emberekről, aki jól ástak. Kielemezzük, és tudományos munkát készítünk. Ezután tanítani kezdjük. Az is lehet, hogy beindítjuk az ásógyártó vállalkozást, vagy bányákat vásárolunk, a legjobb ércek előállítása végett. Természetesen nem maradhatnak el a megfelelő étkezési, és masszőri ismeretek a jó ásáshoz.

Sokáig lehetne sorolni, de még egy ásónyomot nem ejtettünk, és eddigre a legöbben már teljesen el is feljetik, hogy miért is vannak itt. Eltévedve ásó felújítóként dolgoznak, vagy a legsikeresebb ásásokról készítenek dokumentumfilmet, netán a legnagyobb ásógyártó cég fejeként tevékenykednek.

Egy dolog közös minden ilyen eltévedt emberben: az ásás körül forog az életük, és mindent annak köszönhetnek, hogy ásás van.

Vannak, akik elkezdenek ásni, de az első keresztbe álló gyökérnél feladják, míg mások sikeresen haladtak, de végül engedtek csodálóik hívásának, és inkább tanítani kezdték.

Maroknyi ember azonban emlékszik miért van itt, és megszállottan ás a hátsó kertben. Nehéz munka, és rengeteg akadály nehezíti, melyek többsége akkor tárul fel, ha elérjük annak mélységét. Néha lehetetlennek tűnik tovább haladni, és jó volna inkább visszamenni az ásógyárba, de aki tudja, miért van itt, ilyenkor csak elmosolyodik, és tovább ás. Nehéznek tűnik ez a munka, de közben rengeteg kincset lehet találni. A tapasztalt ásók persze tudják, hogy ezeket a szépségeket is hátra kell hagyni, és tovább ásni, míg vannak, akik abbahagyják a munkát és a kincsek csodálatával foglalják el magukat. Rosszabb esetben az ásás célja a kincsek keresése lesz. Ők tévednek el a legjobban. Az ásók dicsőségével és a kincsek birtokában látszólag minden az övék, és mégis elveszettek, jobban, mint bárki más.

Azok, akik tántoríthatatlanok, és alázattal a szívükben a feladatuk tiszta emlékét követve ásnak, végül megismerik a teljes igazságot: Nincsen ásó nincsen föld és te sem létezel. Van ásó van föld és most már létezel.