Ma a Mars napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Miért vagyunk féltékenyek?

Mivel érzelemről van szó, már az elején tudható, hogy az ego ösztönös oldala illetékes a viselkedésben. Leggyakrabban szerelmes emberek esetében megfigyelhető a jelenség, ám valójában egyáltalán nem szükséges ez a felfokozott érzelmi állapot a féltékenység kialakulásához. A felszínen egyértelmű birtoklási jelenség figyelhető meg, miszerint az egyik fél korlátozná a másik tetteit, vélt vagy valós kapcsolódásait más emberekkel. E mögött abbéli félelme húzódik, hogy vágya tárgya esetleg elhagyhatja őt, vagy másokkal is jól érezheti magát. Mi történik valójában az ego szemszögéből?

Minden féltékenységi reakció mögött az ego veszteségélménye húzódik meg. Mivel ez nem tudatos, azaz ösztönegoban gyökerező korábbi megtapasztalásról van szó, így egyértelmű, hogy valamilyen azonosulás sérüléséről beszélhetünk. Az egyik ilyen például, hogy az én létem akkor elfogadható, hogy ha valaki általam örömöt tapasztal meg, vagy értékesnek ítél. Ha az ego ilyen mintához köti megnyilvánulásának valóságát, akkor minden emberhez ragaszkodni fog, aki saját értékeit tükrözi vissza. Magyarul, amint a jelen esetben társ, más emberekkel is kapcsolatot létesít, elindítja az egoban azt a félelmi reakciót, hogy nem kap kizárólagosságot bizonyos értékek közvetítésében, így lehetségessé válhat, hogy rá már nem is lesz szükség. Ha pedig ez megtörténik, létazonosulásának egyik legerősebb oszlopa inoghat meg, miszerint én örömöt, vagy szeretetet tudok adni, ezért elfogadnak.

Ez még önmagában kevés lenne a féltékenységhez, hiszen szinte mindenki önazonosulásában benne van bizonyos szinten, hogy adáson keresztül fogadják el. Vannak azonban olyan emberek, akiknek az ösztönegoja többször, vagy nagyon erővel tapasztalta meg – főleg pici gyermek korban – az elutasítást annak ellenére, hogy öröm tükreként szolgálta a másik ember egojának bizonyosságát. Például a kis ego három éves korában az apuka ittasan érkezik, és az örömmel elé szaladó gyermeknek lever egy nagy pofont, hogy ne visongjon, mert fája a feje. Ekkor az ösztönego önmaga azonoságának adó oldalában egy hatalmas „veszteségkárter” keletkezik: Hiába adtam, a visszaigazolás ellenkező előjelre váltott, azaz mégsem vagyok elfogadható.

Magyarul szólva az ego minden esetben féltékenységgel reagál, amikor valamelyik azonosulásának visszaigazolását veszélyben érzi, mert annak sérülékenységével már korábban szembesítették.
Nem véletlen, hogy barátságokban is meg tud jelenni a féltékenység, ahol nem beszélhetünk a nemiségből adódó nyilvánvaló adási lehetőségről.

Sokszor a féltékenységet összemossák az önbizalom hiányával, ami éppen annyira igaz, mint hogy azért vagy fáradt, mert sokat dolgoztál. Ahogy a fáradtságnak is még rengeteg oka lehet, az önbizalom hiány is és nagyon sok összetevőt számláló jelenség, ahol a féltékenység csak egy az egot kétségek között tartó számtalan közül.

 

Ha esetleg a fenti kifejtés nem teljesen érthető, annak oka lehet a bevezetésben említett alapok hiánya, amit itt nincsen módom kifejteni, de a könyv tartalmazza és személyesen is állok rendelkezésetekre.

Bővebben itt: https://www.azego.hu/

Új hozzászólás