Ma a Mars napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

A halott város

Van egy hely Kínában, ami gyakorlatilag a nyugati világ szemétdombja. A 150 ezer lakosú Guiyu a legnagyobb elektronikus hulladéklerakó a földön. És itt a legmagasabb az ólommérgezésben szenvedő gyerekek aránya is.

A dél-kelet-kínai Guiyu virágzó vállalkozásokkal van tele, amelyek egytől egyig azzal foglalkoznak, hogy kinyerjék a hozzájuk érkező évi háromezer tonna kidobott számítógépből, mobiltelefonból, akkumulátorból és más elektronikus szerkezetből az ólmot, a rezet, az aranyat és más értékes fémeket. A fejlett országok azért választják ezt a megoldást, mert még mindig olcsóbb ilyen messzire elszállíttatni az e-szemetet, mint a rendkívül szigorú környezet- és egészségvédelmi szabályok betartásával helyben feldolgozni azokat.

Guiyuban ugyanis a környezetvédelem fogalma ismeretlen, az egészség- munkaügyi előírásokról nem is beszélve. S bár annak ellenére, hogy az e-szemét importálása 1996 óta illegális Kínában, a valóságban az elektronikus hulladék feltartóztathatatlanul hömpölyög az országba.

Ha valamitől, attól biztos nem kell tartaniuk a Guiyuban lakóknak, hogy egyszer csak kifogynának alapanyagból: csak az Egyesült Államokban napi 130 ezer számítógépet dobnak ki naponta. Évente százmillió mobil kerül a kukába. Guiyuban minden eladhatót, kiszedhetőt, értékeset kiszednek a szemétből, a maradékot pedig városszerte egyszerűen meggyújtják az utcán. Máglyán ég a műanyag, a festék, a gumi. A szél, az eső széthordja az elképesztő mennyiségű hulladékot, aminek következtében Guiyunak már nincs ivóvize. A folyók, patakok feketék és mérgezőek. Az élővilág rég kihalt. A lakóknak kamionnal kell szállítani a vizet. A földben nem terem meg semmi, a levegő is rettentő szennyezett. A gyerekek és a felnőttek pedig egytől egyig ólommérgezésben szenvednek.

Ráadásul szó sincs arról, hogy a dolgozók reggel bemennének egy munkahelyre, este pedig hazatérnének otthonukba: a szemétkupacok körbeveszik a házakat, ott vannak az udvarokon, a szobákban, mindenütt. A dolgozók reggel leguggolnak valamelyik halom drót, telefon, számítógép mellé egy fogóval a kezükben, tizenhat órával később pedig lefekszenek az ágyukba.
Bármit is vizsgáltak itt a különböző szakértő szervezetek, semmi biztatót nem találtak.

A porszemcsék ólmot, cinket, nikkelt és rezet tartalmaznak, s mindez bekerül az ételbe is. A gyerekek különösen veszélyeztetettek, különösen a hat évesnél kisebbek. Az ólom jelenléte szervezetükben komoly agykárosodást, mentális és fizikai rendellenességeket okoz, többek között vakságot, figyelem- és viselkedészavart, egy idő után pedig halálhoz vezet. Rendkívül magas a vetélések száma is.

“A levegő annyira rossz, hogy fáj tőle a tüdőm. Állandóan köhögök”, mondja egy munkás. “Abbahagyni viszont nem akarom a munkát, mert sok pénzt kapok érte.”

Az ólommérgezés következtében a gyerekek elvesztik étvágyukat, fogyni kezdenek, állandóan fáradtak, gyomorfájdalmakra, görcsökre panaszkodnak, hánynak, egyre kevésbé tudnak koncentrálni. A felnőtteknél magas vérnyomás, romló mentális funkciók jelentkeznek, extrém fájdalmak, vagy zsibbadás lép fel, egyre gyakrabbak a memóriazavarok, a hangulatingadozások, a termékenységi problémák és természetesen a rák. Az ólom megtámadja a veséket és az idegrendszert is.

Mindez azonban nem zavarja a felnőtteket, akik a számtalan, különböző szervezetektől érkező figyelmeztetés ellenére sem látják az összefüggést a halálosan mérgező alkatrészek és a lakosság, különösen a gyerekek borzasztó egészségi állapota között. Az anyák a kidobott, kibelezett számítógépeken ülve szoptatják csecsemőiket, a gyerekek kábelekkel és alaplapokkal játszanak.

Természetesen nincsenek biztonsági előírások: az emberek legfeljebb egy vékony cérna- vagy gumikesztyűt húznak fel, miközben savval, ólommal, dolgoznak. Bőrük érintkezik a mérgező anyagokkal, belélegzik a keletkező gázokat, mégsem hagyják abba. Az e-üzlet évi 75 millió dollárnyi bevételt hoz a városnak. Vajon ennyiért érdemes meghalni?

Forrás: http://energiaoldal.hu/guiyu-a-halott-varos-video

Hozzászólások

Pár kérdés felmerült bennem, miközben a cikket olvastam. Nem mintha eddig nem gondolkoztam volna el ezeken. Több tucat spirituális/vallási csoport szerint az az élet értelme önmagunk tökéletesítése annak érdekében, hogy elérjük az önfeledt boldogság állapotát. Számomra ez egyenlő a lehetetlennel, főleg azok után, amit a Földdel művelünk. A Guiyu-ban élőknek esélyük sincs arra, hogy életüket egy minőségi(bb) szintre emeljék. A sok méregnek "hála" már csak a túlélésre megy ki a játék. Kérdem én: van itt esély lelki fejlődésre?Lehet megszedik magukat, de a cégek/multik nagyobb hasznot húznak belőlük, a jólétükre fittyet hányva. Az ott dolgozók a félretett pénzt meg költhetik ravatalra. A vezetők nem látják (mert nem akarják), hogy hosszú távon ennek nagyon súlyos következményei lesznek. Az ott lakók egy pszichopata, torz rendszer bábjai. Visszatérve a fent említett filozófiára: ha a boldogság a cél, akkor miért indulnak hátrányból? Miért nem kapnak esélyt az élettől? Miért a szenvedés az útjuk? Erre a karma az egyetlen ésszerű magyarázat. De ha ennyiben hagynánk a dolgokat, akkor nem nyújtanánk egymásnak segítőkezet, hisz felebarátunk "úgyis azt kapja, amit megérdemel". Ha nem az önfeledtség a cél, hanem a tapasztalás, akkor annak csak úgy van szerintem értelme, ha le tudjuk vonni a megfelelő következtetéseket. Egy vegetáló ember kétlem, hogy képes erre. Kívánom, hogy segítséget kapjanak ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a természet adta kincsekhez. A többségük lehet fel sem fogja mekkora problémával néznek szembe. A környezetszennyezés minket, európai lakosokat is érint, de a töredéke sem jut el hozzánk. Viszont már ennyi is elég egy fáradtsággal teli, rövidebb élethez. Bízom abban, hogy rövid időn belül természetbarát megoldást találunk a környezeti problémákra.

Kedves Barbi! Köszönöm érdekes hozzászólásodat! Bármilyen kegyetlen is, amit olvashatunk, és a tények még ennél is szívszorítóbbak, minden bizonnyal így tökéletes. Tudod nem kell Guiyu-ba menni, hogy feltegyük az általad feszegetett kérdést. Szabolcsban bizonyos cigány kolóniákban szerinted mennyi esélye van egy gyermeknek az élet csodáján elmélkedni? Ők is a túlélésért küzdenek, a maguk módján. Nincsen egyenlőség, legkevésbé egyenlő esélyek ha egy emberi életre vetítjük ki a kérdést. Ahogy te is mondod, legyen az karma, vagy következetesség az isteni rendben, csak így nyerhet értelmet az egyének közti fizikai szintű egyenlőtlenség. Ha feltételezzük az lélekvándorlás igazságát, akkor nem indulhat azonos feltételekkel minden ember. Aki már sokat tapasztalt, kész elengedni a haragot fájdalmat, hogy boldog lehessen. Aki még az anyagban akar élni, és viszonylag tapasztalatlan, nem kerülhet magas szellemi szintet igénylő környezetbe...azaz nem indulhatnak egyenlő eséllyel. Az már egy egészen más kérdés, hogy miért nem segítik ezeket az embereket azok, akik pontosan tudják, hogy mit tesznek, és hatalmukban is állna a változtatás... Szertettel: Attila

Új hozzászólás