Ma a Mars napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Vigyáznak ránk?

Sokan azt gondolják - főleg katolikus körökben -,  hogy Isten, vagy Jézus, maga a teremtő kérésre vagy néha anélkül beleavatkozik az életünkbe. Segít, vagy akadályokat állít, ki mint ítéli meg. Ezért is szoktak Hozzá imádkozni, hogy kérésük meghallgatásra találjon.
Mások azt mondják, hogy a teremtés egy magára hagyott rendszer rögzített szabályokkal. Senki nem segít vagy gátol, az események a szabályok szerint történnek, amiket vagy ismerünk, vagy nem. Ha ismernénk e szabályokat, elvben képesek lennénk a sorsunk irányítására a meghatározott keretek közt.
Van értelme bárkihez imádkozni, vagy jobb, ha elfogadjuk, hogy egyedül vagyunk felelősek életünk folyásáért?

Hozzászólások

Szerintem mindkét állitás igaz. Van értelme imádkozni, mert olyankor Istenhez, a Teremtőhöz fordulunk kérésünkkel - aki, vagy ami nem más, mint a bennünk élő Isten, a Teremtő bennünk levő része. Amikor őszinte, tiszta szándékú kéréssel fordulunk Hozzá, egy magasabb Erőt mozgósitunk magunkban. Kinyilvánitunk valamit, amit nagyon szeretnénk ha magvalósulna, vagy egy adott nehéz helyzetben megoldást kérünk stb... Ilyenkor - mivel mi is a Teremtő részei vagyunk, a kiküldött kérésünkre az Univerzum válaszol valamilyen formában, azaz magunkhoz vonzzuk kérésünk tárgyát, egy segitő ötletet, megoldást stb... Viszont vannak helyzetek, amikor hiábavaló minden ima, kérés, - vagy legalábbis hiábavalónak tűnik - nem teljesül a vágyunk, és ilyenkor joggal gondolhatjuk, hogy az események bizonyos szabályok szerint történnek, nincs ráhatásunk. Ilyenkor szerintem az történik, hogy vagy nem feladatunk ebben az életünkben megkapni, megtapasztalni, megélni a vágyott dolgot (bár a Szabad Akarat ezt lehetővé kellene tegye - már ha vállaljuk a felelősséget a következményekért), vagy félelemmel teli a kérésünk, imánk és épp ez gátolja a megvalósulást. Én személy szerint ezt is, azt is megtapasztaltam. Volt amikor meghallgatásra került az imám, és tényleg megkaptam a segitséget... volt, amikor bármennyire kértem, nem teljesült és olyan is volt, hogy teljesült, de később nagy árat fizettem érte.

Kedves Topaz, Köszönöm hozzászólásodat, ennél jobban én sem írhattam volna le véleményemet :-) Szeretettel: Attila

Én is köszönöm kedves Attila :)

Sziasztok, A válasz mondat az én nézetem szerint így szól - Igen vannak törvények, amik magukra hagyva is mindig tökéletes összhangban működnek a hatás-visszahatás elvén és igen, egy szinten túl, van felsőbb segítség is, amit igénybe lehet venni a továbblépésért – de ez a mondat nem sokat segít, ezért ha szívesen veszed, akkor megpróbálom röviden összefoglalni. Először azt szeretném tisztázni, hogy bizony mindenkinek 100°% igaza van a saját szempontjai szerint. Az egyszögű nézetre jellemző, hogy nem vizsgálja sokáig a másik érveit, a másik gondolatait, hisz Ő bele van feledkezve a saját álláspontjába, pontosan tudja, hogy az hogy van, s neki senki ne mondja meg, hogy az másképp van. Biztosan ismertek ilyen embereket, netán vallási, orvosi vagy politikai fanatikusokat s ez az emberi jellemző, ez a tudatosodó állapotig, minden emberre igaz, kisebb, vagy nagyobb mértékben. Ezért van szükség teljesen egyszerű és magukat jónak gondoló emberek között is – mert hát ki ne gondolná jónak magát - sokszor a bíróságra, hogy legyen egy harmadik személy, aki mindkét ember szempontját érdekektől mentesen kívülről látja s az ítéletet így helyesebben meghozni képes. Nézzünk egy rövid példát. Az, akit arcul ütnek, az sértve érzi magát, eszébe sem jut azon gondolkozni, hogy a pofont mivel provokálta ki magának. Aztán mindkét fél sértve érzi magát, az egyik a sértésért a másik a pofonért. Mindkét fél úgy érzi, hogy neki van igaza. Pedig egészen biztos, hogy a tasli nem puszta véletlenből durrant el, ugyanakkor az is lehet, hogy a provokációnak is nyomós oka volt, szóval a felelősség általában osztott – felelősséggel tartozunk magunkért és egymásért. Jézus azt mondja ”akit arcul ütnek, az tartsa oda a másik orcáját is” No de miért? Egészen biztos, hogy igaz az állítás, hogy szigorú és áthághatatlan törvények szerint alakul az életünk, s ha ezeket betartjuk, nincs többé elérhetetlen dolog a számunkra. A gondolat egy energia, amit mi magunk termelünk ki, szabad akaratunk szerint, pontosan úgy, ahogy bármit el tudunk képzelni a fantáziánk segítségével. A kérdés, hogy ezt tudatosan tesszük e és a törvényekkel összhangban e vagy sem. Mi vagyunk a felelősek a gondolatainkért, de a hatalmat átadtuk az elmének, s elménk robotpilóta módban tárolja a környezetünkben fellelhető információkat és az alapján később – minket segítendő - címkézi azonnal a látottakat, hogy nekünk már kevesebb feladatunk legyen egy hasonló helyzetben. Jó példa, a váltó az autóban, amit eleinte lázasan keres az ember a kezével, de az idő beleégeti az emberbe, hogy mit tegyen, s később már észre sem veszi, hogy váltott, ha csak nem egy dobozos üdítő, ne adj Isten a mobiltelefon ebben gátolja. Meg kell érteni, hogy micsoda tudattalan működési folyamatokat okoz az életünkben ez a robotpilóta és ki kell valahogy lépni ebből, melynek azonnali módja az, ha a jelenben, tudatosan ott vagyunk. Az elménket, ami egyébként egy csodálatos szerszám, meg kell pucolni s azokkal a szabályokkal összhangba hozni, melyek az életünk csodálatossá tételéért felelnek. Ehhez pedig nincs mese, teljesen újra kell húzni az elménk robotpilóta programjait, egy helyes – a törvényekkel összhangban álló – alapra állítva, hogy az aztán a helyes módon működjön és a jó címkéket és vészjelzéseket adja le nekünk. Cél: Fel kell fedeznünk a hibáinkat, a saját magunk és mindennek a forrását. Hogyan lett felprogramozva a szerszám, amit elmének hívunk? A gondolatok hullámként távolodnak tőlünk s visszaverődve a világból, visszahozzák nekünk azt a hasonló minőséget, amit kiküldtünk. Itt van a hiba. Ördögi kör ez, mert amíg nem értjük, avagy nem akarjuk megérteni, hogy ez így van, - Jézus: "Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik az is, amije van" – el hisszük, hogy bizony a világ olyan amilyennek programozóink mondták. Ezért sokan nem tudnak ebből kiszakadni, és életük a szüleiéhez hasonlatos lesz, ritka az, aki ebből ki tud szakadni. Aki gazdag családban születik, zömében gazdag is marad, aki szegényben, az pedig szegény marad. Aki elhiszi, hogy az emberek gonoszak, az a gonosz emberi tulajdonságokba fog rendszeresen bele futni, s aki hiszi, hogy az emberek jók, az zömében a jó emberi tulajdonságokkal fog találkozni. Ez pedig, tovább fogja erősíteni a hitünket s az elme címkézése ezekhez a megfigyeléseinkhez programozódik fel. Az elme alap-gyerekkori programozásáért első sorban a szülők, a baráti társaság, az oktatás és a leg manipulatívabb, a média a felelősek. Aztán az ember hite és világa már megalapozva, felnőttként is tovább, az életében történő események pontos megfigyeléseinek a hatásán át, önfejlesztő robotpilóta üzemben csiszolódik, a megfigyelései szerinti teljes bizonyosságban. Így aztán kialakul az ember egyéni hite-magabiztossága, ami a valódi igazságtól messze távol van, de erről fogalma sincs s idős korára, ha nem kezd tudatosodni, akkor az azonos gondolatok mellett megreked. Emlegeti, hogy látod, megmondtam, hogy így lesz, mindig is így volt. Ez az alap állapota az embereknek, bármilyen fájdalmas is ez így első hallásra, innen kell tudni várat építeni. A legszörnyűbb, hogy az egyén az ő állapotának a kórosságáról még csak nem is tud. A gondolataival és a hitével teremtő egyén, tudtán kívül teremt, figyeli a teremtésének a gyümölcseit és abból szűri le a következtetésit. Hiába valónak tűnik minden próbálkozás az ébresztgetésre, mert tökéletes hipnózisában van saját magának. Azt gondolja, hogy nagyon is tudatos Ő, hisz mint megfigyelő, már tuti biztos adatokhoz jutott, érezte, szagolta, megélte azt, amiben hisz. Sőt minden szisztematikusan reprodukálódik, újra meg újra a nézetei szerint. Mi kell még, hogy biztos legyek? Az enyém igen is tapasztalaton alapuló biztos tudás, - gondolja - amiket folyamatosan, újra meg újra, bizonyítva is látott-lát az életében, s ezért "joggal" ítélkezik, nevet ki mindenki mást, aki másként látja vagy gondolja a dolgokat, mint Ő. Ez okozza, hogy a tudatossági fejlődésnek az első, avagy alap szintjén álló ember, folyamatosan mindent és mindenkit megítél, másokat irritálónak tart, ám nem tudja, hogy ezzel mit is tesz, s hogy ennek milyen visszahatásait élvezi az életében, ami ráadásul őt magát, ebben az ördögi körben bent is tartja. Jézus" Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítéletekkel ítéltek, olyannal ítéltettek" A célok kitűzése tud még segíteni a törvény megismerésében. Aki célt tűz ki, és eléri azt, az nagyobb célt tűz ki és lám azt is eléri, mert ha célod van, akkor az jár a fejedben éjjel-nappal, tehát arra gondolsz, s megteremted, így növekszik az ember hite saját magában, de ez még tudattalan növekedés és bizony akár multi milliárdossá is lehet ezen az úton válni, anélkül, hogy valós kapcsolatot nyernénk a lélekkel. Aki viszont nem tűz ki egyáltalán célokat, az egyhelyben topog, mert újra és újra csak ugyan azt a kutyagumit rugdossa „Ha akkora hitetek volna, mint ennek a mustármagnak…” A világban, ahány ember, annyi világ születik, a fent leírt robotpilótás tanulási rendszernek köszönhetően, és a közös pontokat a világunkban pedig pl.: az oktatás, a vallások, a média és a zene alkotják, melyek által az emberek a belső töltöttségükben, akár fényévekre is kerülhetnek egymástól. Az emberek akkor érzik jól magukat, ha csoportosulnak, mert belső késztetésünk az, hogy szeretünk kapcsolódni (erre még visszatérek), többen egyszerre megfigyelni a történéseket és együtt kiáltani ki azt igazságunknak, mert egymástól várjuk a visszaigazolást. Minden nagyobb, vezetésre született ego küzd azért, hogy a lehető legtöbb embert hajtson a saját nézetei alá, hogy minél erősebbé váljon. (Az egók pedig oda kapcsolódnak a legszívesebben, ahol nagy erő van jelen, mert az által magukat is erősebbnek érzik. Ezért van az, hogy a legtöbb szurkolója a Bayern Münchenek, a Real Madridnak stb. van. S azok a pártok nyerik a legtöbb szavazót, amelyiknek szónoka a legismertebb és legjobb meggyőző készséggel rendelkezik). Így alakulnak ki az azonos nézeteket valló emberekből, a kisebb nagyobb csoportok (mint, pártok, vallások, drukkertáborok, zene rajongói táborok, tudomány irányzatok, étkezési irányzatok stb..) s a több nézőponttal is azonosulni tudó, több műfajt is kedvelő emberek pedig egymásba lógó halmazokat formálnak a csoportok között. ( Újpest és Fradi drukker, együtt drukkol a Magyar válogatott meccsen, Fideszes és MSZP-s együtt voksolnak, ha az ország (nagyobb halmaz) bajban van, a Zorán és a Tankcsapda rajongók együtt örvendenek Ákos új dalának. stb...) Így alakulnak ki az egyetértések és az ellentétek, amik aztán olykor harchoz, háborúhoz vezetnek. Amit még itt fontos látni, hogy az összes halmaz, ha akarja, ha nem, bizony bele tartozik egy óriás halmazba, az egységbe, amit a robotpilóta által vezetett elme, a beszűkült önös látótere miatt még nem lát. Ezért mondjuk egy ország, a nukleáris hulladékát, egy másik országban temetteti el s ezzel sokan megnyugodván egyet értenek, mintha azzal a dolog el lenne intézve. A legkisebb halmaz maga az egyén, aztán a szűk majd tágabb család, aztán a munkahely, az utca, a kerület, a város (esetleg az is megosztottan Buda-Pest), a megye, az ország, a kontinens egy része (kelet-nyugat), a teljes kontinens, majd a legnagyobb halmaz, amibe mi földi emberek mind bele tartozunk, az a bolygó. Ha ne adj Isten jön egy hatalmas üstökös, együtt ordítjuk majd az utolsót, ez egészen biztos, ha akarjuk ha nem. Hát akkor miért nem akarunk már most ebbe az egységbe tartozni? Miért kell ehhez katasztrófa? További halmazunk a naprendszer, aztán a közeli naprendszerek, a tejútrendszer, aztán a közeli galaxisok, végül pedig az egész univerzum. Kérdem én, az-az ember, aki még kizárólag az önmaga halmazában van, mekkora utat kell, hogy megtegyen az univerzummal való egységéig? Hatalmasat, éppen ezért „a legnagyobb legyen közöttetek a legkisebb szolgája” és segítsünk egymásnak tudatosodni. A tudatosodást megkezdeni nagyon nehéz, mert azzal kezdődik, hogy meg merjük kérdőjelezni a robotpilóta üzemben már nagyon is okosra érett énünket a tökéletes tudásában s meg akarjuk érteni-tudni, hogy mi a valódi igazság. Egy kisebb fajta megvilágosodáson kell átesnünk ahhoz, hogy a továbbfejlődés érdekelni kezdjen minket, a nélkül nem szokott sikerülni, melyet általában valami olvasmány, egy általunk tisztelt ember tanítása, de néha egyetlen mondat is elindíthat. Aztán van olyan, akinek ennél nagyobb lendítésre van szüksége, halálos betegség, haláleset, válás, amikor az ember élete teljesen összedől, s az egyén a robotpilótás énjét-igazságait végre meg tudja kérdőjelezni. Bizony a csapásoknak ébresztő szerepük van. Az ekkor kezdődő igazi fejlődés pedig az, amikor tudatosan kirostáljuk a belénk ültetett idegen gondolatokat, felfedezzük, hogy milyen hatások és befolyások alatt éltünk eddig, mi uralt minket, s hogy azok hogyan akartak egy bizonyos nézethez, csoporthoz, esetleg családunkhoz kapcsolni minket. Azt is megértjük, hogy e nézetektől való elszakadásunkat igen erősen nehezíti az a tény, hogyha a nézetekkel szakítunk, akkor a kapcsolatunk is meg szakad-hat, s elveszítjük a „barátainkat”, „testvéreinket”, munkahelyünket. Ám egyet meg kell értenünk, nekünk igazi kapcsolatokra van szükségünk, mert csakis az tesz minket boldoggá! Az igazi kapcsolat és igazi szeretet pedig feltételek nélküli s az igazi kapcsolataink soha, a távolsággal és a halállal sem szakadnak meg, mert lélekben köttetnek. Így ha egy nézetet nem vagyunk hajlandóak tovább a magunkénak tudni, s minket ezért kiközösítenek, vagy munkahelyet kell váltanunk akkor ott ne pánikoljunk sokat, tudjuk, hogy a feltétel nélküli szeretet nem volt jelen s ne siránkozzunk rajta. Tudjuk, hogy ránk egy jobb minőség vár, az igazi kapcsolatok csodálatos minősége, amiről mindig is álmodtunk. ”Szólának Jézushoz:"Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." Rájövünk, hogy a régi kapcsolódásaink egy része, vagy egésze, félelem és szükség vezéreltek voltak, féltünk az elveszítésüktől, s olyan dolgoknak feleltünk meg, amiket mi valójában nem is akartunk. Tartozni akartunk valahova, valakihez, hogy ne legyünk egyedül. Itt is van a kulcsszó: egyedül. Nem jó nekünk egyedül… A kapcsolódási vágy egy belső vágy, de a tudatosodással elindulunk és megkeressük ennek a vágynak a forrását. Rájövünk, hogy túl egyedül vagyunk s félünk is egyedül, ezért akarunk mindenáron kapcsolatot, házasodunk, járunk meccsre, barátokhoz, templomba, kocsmázni, nyilvános házba, gyülekezetekbe, ki-hogyan, ami önmagában nem volna baj, mert sok-sok pofont begyűjtünk az életben és rájövünk, hogy a kapcsolataink azokkal az emberekkel, akik nem tudatosodnak, javarészt fájdalmakat szülnek. Soha, egyetlen kapcsolat sem lesz teljesen kielégítő, csakis az, ha az atyával, avagy másként mondva a saját lelkünkkel, újra megkötjük a kapcsolatot. Jézus”én és az atya egyek vagyunk” „mind Isten fiai lesztek, ha megtartjátok a szavam” S itt el is érkeztem a második kérdéshez, igen, van belső lelki, és külső isteni segítség, mely mindenkinek alanyi jogon jár, semmilyen emberek alkotta szervezethez nem kell tartozni, hogy ebben részesülj. Jézus”Ne építsetek templomokat, s ne tiszteljetek bálványokat” csakis őszintén meg kell kérni a szentlelket, hogy vegye át az irányítást a robotpilótától, ennyire egyszerű a dolog. S ahogy Jézus mondta, azok a mi igazi testvéreink, akik a mennyei atya akaratát cselekszik, vagyis akiket már a lélek vezérel. Nos ezek az igazi és tiszta kapcsolatok azok, amikre mindenki vágyik, de magunknak is át kell adnunk ehhez magunk felett a vezérlést a léleknek. Milyen előnyei vannak, ha átadom a vezérlést a léleknek? Jó hír, hogy aki az irányítást maga felett átadja a léleknek, annak az élete önmagában is csodálatosra változik, függetlenül attól, hogy látja az embereket szenvedni, neki már joga van a boldogsághoz, mert megszabadult. Persze a lélektől vezetve mindenképpen igyekszik segíteni a maga erősségeit felhasználva a többieknek is. Ahogy ebből a robotpilóta üzemből, ebből az egós, majd én okosan megoldok mindent, én tudok mindent üzemből visszatérsz a lélek kapcsolatához, s rábízod az irányítást a lélekre, abban a pillanatban megbocsájt neked minden bűnt amit eddig elkövettél. Belső feloldozást kapsz, s egy hosszú, sok éves útra hív téged, ami alatt meg fog tisztítani a régi rossz programjaidtól, tanít, jelez neked bármiben amire csak megkéred és megmutatja, hogy mennyire szeret téged. Jézus”ekképpen lesznek elsőkből utolsók, s utolsókból elsők”. Ő maga – a szentlélek - mindig várja, hogy visszatérjünk hozzá, -„állok az ajtóban és kopogtatok” hogy megkössük vele újra a kapcsolatot az elménk és az egónk zaját félretéve. Jézus”az igazságnak a lelke elvezérel titeket minden igazságra”János16/13. Ez az igazi, minket soha meg nem csaló, minket soha át nem ejtő, tökéletes kapcsolat, melyet mindig is kerestünk, és melynek megléte eltünteti a félelmet és magabiztosságot, bölcsességet ad, mely az idővel, ha jó talaja vagyunk a léleknek, egyre csak növekszik, ahogy a fa, avagy a gyermek nő. Idővel aztán a csodás szerszámunk is, vagyis az elme, amit újraprogramoztunk a törvényekkel összhangban, belátja, hogy előtte hibás programot követett. Rájövünk, hogy 100%-osan rábízhatjuk magunkat a lélek vezetésére, amely egy hosszú úton, mint iránytű fog minket vezetni a tudatosodás útján. Mindenkinek más utat szán. Jézust például, ahogy a szentlélekkel megkeresztelkedett, avagy a szentlelket befogadta, azonnal 40 napra vezette ki a pusztába böjtölni, mielőtt megkezdte a tanításait, de Newtont is böjtölésre hívta, s a sokadik böjti napján leültette egy almafa alá, hogy a fejére eső almával törje meg a böjtöt s dolgozza ki a gravitáció törvényét. Akik nagy gyümölcsöt teremtek, mind a lelket követték, vajon neked mik az erősségeid s téged mire hív a lélek? Az igazi továbbfejlődés itt kezdődik, amikor már az önös célok kitűzésén felül, avagy a mellett, el kezdünk érdeklődni a lélek dolgai felől. Jézus”Ami testtől született test az, ami lélektől született, lélek az” Mivel az emberek kezdetben mind – bár sajátos erősségekkel de - nyersanyagként születnek egy házba (testbe), amelyet nem ők építettek és a környezetük hangolja fel őket a –hangsúlyozom- legjobb tudása szerint, így kezdetben mindenki robotpilóta módban fejlődik és eredendően bűnös. Ezért biztosak lehetünk, hogy az összes tudatosodásra indult ember megjárta az első szintet, pontosan tudja, hogy mi a helyzet, hogy ő is bűnöket követett el – Jézus„az dobja rá az első követ aki bűntelen”- s mikor felébred, egyedül érzi magát az emberek között és őszintén próbál nekik segíteni, mert tudja, hogy bajban vannak. Ákos-igazán”mert káoszból rend, gyilkosból szent csak akkor lesz, ha Ő benned is megjelent” Az emberek viszont nem értik mi lett vele, azt hiszik meghibbant. Arról ismerjük meg a tudatosodó embereket, akik már a tudatosodás útján haladva fejlettebbek, hogy nem a pénz motiválja őket – mégis bőségben élnek - és gyümölcsöt teremnek. „Némely 30 annyit, némely 60 annyit valaki pedig 100 annyit”. Általában a tudatosodó ember, aki elkezdi kapizsgálni az új életét, úgy kezdi, hogy direktbe elmondja fele barátainak, hogy mi a helyzet (prédikál), hogy mit talált és hogy bizony nagy a baj, de falakba ütközik. Aztán néhány pofon után, ki mennyibe engedi belefutni magát, felhagy az ilyesféle próbálkozásokkal, mert látja, hogy nincs sok értelme. Ezután ahogy fejlettebb lesz, bölcsességtől-lélektől áthatott gondolatébresztőkkel próbálja az embereket ébresztgetni. Itt most a teljesség igénye nélkül megemlíteném a nagyobbakat: 4 evangélium, az ószövetségi példabeszédek, Shakespeare művei, Madách ember tragédiája, La Fontaine, Metallica Nothing else matters, Depeche Mode - Personal Jesus, Ákos dalai –Igazán, Ugyanúgy stb. Ezen alkotóknak a lélekkel való kapcsolatuk megszületése kétségtelen, akinek már van füle hallja, s akinek már van szeme, látja. Mit jelent ez: Máté 6/24 Jézus „Senki nem szolgálhat két Úrnak”? Ha felébredtünk az elme fátylából, és rájöttünk a vonzás törvényére, ami pusztán a gondolatok tudatos megválogatásának elvén működik, még mindig előttünk van a nagy feladat. El kell döntenünk, melyik urat szolgáljuk, hogy be kérjük e a lelket s átadjuk e neki a vezetést vagy az egonál maradunk. Két urat szolgálni sajnos nem lehet. Miről ismered meg, hogy melyik urat szolgálod? Arról, hogy a magad dicsőségét keresed e a tetteidben. „Nincs új a nap alatt”, a törvények mindig is ugyan azok voltak és azok is maradnak. Aki ebből önmagának dicsőséget akar kovácsolni, az már messziről szaglik a beszédén és a gyümölcsein. Ha el hisszük, hogy van tudatos ember és azt megmérjük az Isteni törvények szerint, s megtesszük vezetőnknek, vagyis ha mi, a nép, eljutunk újra odáig, hogy nekünk csakis ilyen vezető kell, és lecseréljük a mostani világunk parlamentáris rendszerű, pénz által ismertté és támogatottá vált pártjait akkor nyertünk. Addig pedig tűrjük el, hogy a dolgok a felső vezetésben a korrupció elvén s nem pedig a lélek igéje szerint történnek. A lélek egységét tudatosan akarva, paradicsommá tehetnénk a bolygónkat, s ehhez az kell, hogy tudatos vezetőket válasszunk, majd védjük meg őket és álljunk ki mellettük, ne hagyjuk, hogy „keresztre feszítsék őket”. Ébresszük fel egymást a tudatosságra, a fényre. Jézus”a legnagyobb legyen közöttetek a legkisebbnek a szolgája”

Köszönöm Zocsi!

Köszönöm Zocsi!

Nagyon szívesen :) örülök, ha tetszett. Szuper jó a honlapod!

Nagyon szívesen :) örülök, ha tetszett. Szuper jó a honlapod!

Köszönöm!

Új hozzászólás