Ma a Merkúr napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Szerelem-Szerelem

A szeretetről már sokat beszéltem, a szerelem témájára viszont most került ihletem. Nem tudom mennyire nyilvánvaló számotokra, hogy a kettő nem ugyanaz a fogalom. Akibe szerelmes vagy, azt mondod szereted. Akit  szeretsz, azt mondod szereted. Ha nem ugyanaz a két fogalom, miért használjuk ugyan azt közléséül? A válasz nagyon prózai: így sokkal egyszerűbb. Nem szőrszálhasogatás, csak a fogalom tisztázása miatt, az volna a helyes, ha a szerelmes fél azt mondaná szereleme tárgyának, hogy szerelmes vagyok beléd. Ugye milyen macera? Egyszerűbb a szeretlek.

Akkor az is világos, nem szokás szerelmesnek lenni a gyermekünkbe, testvérünkbe, ellenben nagyon szerhetjük őket. Ugyancsak elmondható, hogy szerelmesnek az ellenkező nemübe szoktunk lenni (tiszelet a kivételnek), míg szeretetet a saját nemünk képviselője iránt is érzünk. Ugyen mennyire nagy a különbség a két fogalom között? Ez a különbség a gyakorlatban is megnyilvánul: a szerelem múlékony, kérész életű csupán a szeretethez képest. A szerelem a megszerzésről szól, a szeretet a megtartásról és elengedésről. 
Milyen érdekes, hogy a filmek nagy része, főleg, ami az USA-ból jön, a szerelem témakörét dolgozzák fel, és azt dicsőítik. Annak erejéről, és mindent legyőző hatalmáról  szólnak a dalok is. Ez igaz, roppant hatalma van, képes a legtöbb akadályt legyőzni, egyetlen egyet képtelen: az időt. A szerelem múlik.
Miért? Miért kell múlnia, ahogy Zorán énekli nagyon találóan, és fájni, vagy egyszerűen csak észrevétlenül kihülnie?
Az ok egyszerű, de nem a hormonokban keresendő, bár fizikai szinten így is magyarázható. A szerelem a két ősarhetipus: kiáramlás és befogadás, nő és férfi, vágy és kielégülés alapelvén nyugszik. Ezek olyan minőségű energiák, melyek anyagban tudnak testet ülteni, és abban valósítják meg természetüket. Ilyen az említett szerelem, a táplálkozás, vagy a szexulaitás. Bizony bizony, a legelemibb élvezeti forrásaink a Földön. Vágy-kielégülés folytonos változása, mely a gyönyör érzetét adja. Amikor felkél a vágy és szerelemre szomjazunk, szerelmeskedni akarunk, vagy enni, sovárgás lesz urrá rajtunk, amit csak az ellenpólus képes kiegyenlíteni. Itt jön a legfontosabb tény: ezek anyagi szintű energiák, ami újbóli kielégítése anyagi szinthez köt minket. Minél jobban anyagi természetű valakinek a léte, annál jobban vágyik a testi örömökre. Ezért van az a mondás, hogy ki mint eszik, úgy szeretkezik. Ennek a ténynek tulajdonítható az a vonulat, miszerint a legtöbb szellemi tan, vallás óvva int, vagy egyenesen tilt az anyagi élvezeteknek való hódolást.
Mielőtt az gondolnántok, hogy az anyag élvezete bűn, vagy aki szereti, az nem férhet szellemi babérokhoz, tessék emlékezni a legfontosabb szabályra: arany közép út!
A szerelem megélése fantasztikus érzés, ám ha célként tűzzük magunk elé, vagy egyenesen boldogságunk beteljesülésének feltételeként állítjuk, az anyag fogságába kerülünk. Ezzel egyébként semmi baj nincsen, az anyag tele van élvezetekkel, és persze arányos mértékben szenvedéssel.
A legtöbb tanítás ott torzul, hogy az anyag, azaz az élvezetek letételével igéri a szellemi világ megtalálását, Istenhez való közeledést.  Ezzel szemben én azt mondom, hogy pusztán önmagunk élvezetektől való megfosztásan nem emel minket a Isten országába. Sőt, ha úgy vonjuk meg magunktól vágyaink tárgyát, hogy a sóvárgás fent marad, akkor betonoztuk be csak igazán magunkat az anyag világába.
Véleményem szerint szellemünk pontosan tudja mikor kész a felsőbb tudás irányába fordulni, és ezzel arányosan önmagától fog lemodani az anyag élvetének kereséséről, mert már másban találja meg az örömöt, ami tartósabb, és mérhetetlenül nagyobb extázissal jár.
Legyél szerelmes, mert ő nem más, mint a valódi Szeretet földi halovány mása. Gondolj bele, ha igazán szerelmes voltál, milyen annak sokszorosában létezni a tiszta Szeretet állapotában.
Onnan tudod, hogy szerelmes vagy és nem „csak” szeretsz, hogy birtokolni akarod a másikat. Logikus, hiszen tőle függ vágyad kielégülése, és itt nem csak a test vágyáról van szó. Mindenről, ami érdekes módon csak fizikai egy helyen lét esetén élhető át: illata, hangja, érintése, járása, nevetése. Mihelyst távol van tőled, úrrá lesz rajtad a sóvárgás, akár az éhezőn, ki a bécsi szeletre gondol.
Azt is hallani, hogy ha sokáig szeretnéd élvezni a szerelmet, nem célravezető éjjel-nappal egymás karjába feletkezve tölteni a napokat, mert ebben az esetben egy falásra elfogy a bécsi szelet, míg egy komótos étkezéssel sokáig lehet évezni a vágy-kielégülés újra és újra fellángoló nászát.
Felmerül kérdésként az előbbiek után, hogy okos döntés-e szerelemből házasodni. Olyan-e mint homokkőre várat építeni? Egy tanító egyszer azt monda: „szerelemből, szerelmeskedni kell, nem házasodni”. Természetesen köttetnek szerelmi házasságok, melyek élethosszig tartanak, ám véleményem szerint azokat mér régen nem a szerelem tartja egyben.
Férfi társaim (a jó humorral, és legalább ekkora cinuzmussal  megáldottak) azt szokták mondani, hogy a szerelem arra jó, hogy elhidd, a horog is cukorból van. Egy másik szerint: „Pedig akkor még nem is ittam”.
Bár közhely, de sok igazság van benne, hogy a házasságot egy férfi vagy szerelemből vagy tisztességből vállaja. Ennek okáról már sokat beszéltem a „férfi, avagy a teremtő erő” című fejezetben.
Térjünk még ki egy kicsit a szó jelentésére, hátha most is segít nekünk a magyar, magyar-ázó nyelvünk.
A legelterjedtebb elmélet szerint: szer-etet, illetve szer-elem. Hogy mi az a szer? Sokak szerint az ötödik elem. Ami etet is... Meglehet így van.
Azért elmesélem egy fantasztikus találkozásomat Boszniában, a szeretet jelentésével kapcsolatban.
Szarajevó belvárosában sétáltam párommal a bazársoron, amikor egy csodaszép kirakatra lettünk figyelmesek gyönyörű festett üvegű lámpások lógtak alá. Bementünk, ahol egy végtelenül kedves férfi fogadott bennünket. Kérdezgettem őt pár dologról, és hamar kiderült, hogy ő művész (nem kereskedő) és Iránból jött még fiatalon. Szó szót követett, és mikor megtudta, hogy magyarok, vagyunk, legnagyobb természetességgel üdvözölt minket tesvéreként. Innetől kezde teljesen eltűnt az eddig is csak peremen ólálkodó eladó-vásárló szerep, és kulturáink, hagyományaink hasonlóságát kezdtük boncolgatni. Mikor viszontkérdezett, hogy a mi nyelvünkön, hogy mondják a szeretetet, sokáig ízlelgette a szót (akszentus nélkül), és azt mondta: Perzsa nyelven a szere azt jelenti tiszta, érintetlen, a te azt jelenti te (azonos!) a t pedig rag. Ő ezt úgy fordította összegzésként, hogy a szeretet szó jelentése: az tiszta énemet adom neked. Ezt tört angolsággal tette, így valószínű nem teljes az információ, de engem nagyon elgondolkodtatott. Mi van akkor ha az alap szó a szere és nem a szer?
A szere szó jelentését meg már elfelejtettük, és esetleg a szerencse, vagy a szerep, szerel szavaink hordozzák még jelentése megyarázatát. Az is lehet, hogy a kettő közt van az igazság, és a szer szó jelenti a tisztaságot, romlatlanságot.
Bármi is a szó beszélő jelentése, nem hasonlít egyik környébeli nyevre sem, tisztán a mienk.

Nem volt célom a szeretet és a szerelem szembeállítása, amiért mégis összehasonlítást tettem, hogy kidomborodjon a szerelem valódi arca, mert bár az anyagban születik, célja az égi szerelem, azaz a Szeretet csodájának átélése, még ha csak futó pillanatokra is.

Hozzászólások

Hát igen szép dolog a párunkkal utazgatni, főleg ha ő is hasonló érdeklődésű. De egyedül nehéz utazni, és nem biztos, hogy bement volna abba a boltba egyedül, vagy egy turistacsoporttal. Nem îgy van? A szép élményekhez partner kell!

Szerintem nem lesz szebb az élmény parban, csak más. Aki azért nem megy helyekre mert egyedül nem jo, még nem érett egy "igazi" kapcsolatra.

Új hozzászólás