Miért élünk?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de most önmagam megismeréséért élek, a tapasztalásokért, melyekhez segitségként itt vannak a gyerekeim, a szerelmem, a családom, a munkatársaim a közelebbi és távolabbi baráti köröm tagjai, a munkám, a tevékenységeim... minden és mindenki, akivel kapcsolatba kerülök. A napi szükségleteink kielégitése számomra nem cél. At életben maradásunkért nyilván szükségünk van bizonyos dolgokra, kinek -kinek igénye szerint... ezek előteremtése néha kihivás, néha rutin, a lényeg, hogy a mindennapokban a tevékenységeim alatt mit tanulok magamról, mit tapasztalok, mennyire vagyok elégedett, vagy elégedetlen önmamaggammal, mennyire tudok örülni és mennyire tudom az örömöket megélni.... stb. Tehát, ha a napi szükségleteink kielégitése csak a cél, és csak az eredményre összpontositunk és robotszerúen próbáljuk teljesiteni,valószinűleg csak túlélünk, de ha a megvalósitások közben érdeklődéssel figyeljük magunkat, az események alakulását, érezzük közben az örömöt, vagy a fásultságot, a lelkesedést, vagy az unalmat akkor élünk, mert időközben magunkról is tanulunk valamit. Megtudjuk mi okoz örömöt, mit szeretünk jobban vagy kevésbé, mi dob fel és mi hangol le, miben vagyunk jók, és mit kell még tökéletesiteni...stb.