Ma a Mars napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Szemétsziget

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) hívta föl a figyelmet a Csendes-óceán északi medencéjében kialakult szemétsziget létezésére először 1988-ban. Alig pár mérésre alapozva feltételezte akkoriban még a szervezet, hogy a Csendes-óceán északi medencéjének vize bizonyos, tengeráramlatok által uralt részeken műanyaghulladékkal szennyezett. Természetesen erre mindenki felkapta a fejét és azóta több vizsgálat is történt, kutató expedíciók járták be a területet, melynek hatására egyre határozottab képet kaptunk a szennyezés mértékéről és súlyosságáról. Így vált ismertté a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget.

Sajnos több évtizede zajlik már a tengerek szennyezése, és az olcsó műanyagok megdöbbentően nagy része kerül szemétként a vizekbe. Műanyagon kívül találtak már benne plüssmacit, gumilabdát, és kenut is.

A szemétcsoport kialakulására a különböző tengeri áramlatok adnak magyarázatot.
“A Csendes-óceán északi medencéjének legfőbb áramlási rendszerében egy az óramutató járásával azonos irányú, körkörös áramlási rendszer mozog: Panama partjainál Északi-Egyenlítői-áramlásként indul, nyugati irányba átszeli az óceánt, Pápua-Új-Guineánál észak felé fordulva Kuro-Shio-áramlásként folytatja útját, majd északon ismét átszeli az óceánt, Észak-Amerikát elérve, Kanada, Alaszka partjainál az áramlat egy része lefelé fordul, s mint Kaliforniai-áramlás tart dél felé Amerika nyugati partjai mentén. E hatalmas cirkuláció által közrefogott víztömegben kevés faj él, jobbára fitoplanktonból. Körülbelül a 135. és a 155. nyugati hosszúsági, és a 35-45. északi szélességi fokok között valósággal megreked az áramlatok által idehordott szemét.”

Ami borzasztóan hatott rám a különböző leírásokat olvasva, az a becslés amely erre a területre vonatkozik:
A szerény becslések szerint 700 ezer, a pesszimistábbak szerint 15 millió négyzetkilométernyi területet borít el. (Ez a teljes Csendes-óceán 0,41-8,1 százaléka, hozzávetőleg tizenötszöröse Magyarország területének.) Mérete ellenére a műholdfelvételeken alig látható, mert a “sziget” nagy része a felszín alatt lebeg.

1997-ben vitorlázás közben botlott bele Charles J. Moore és több ezer kilométeren át hajózott benne. Ennek következményeként létrehozott egy kutatóközpontot, mely 2009-ben expedíciót indított a helyszínre. Így számol be élményeiről a Project Kaisei által kiadott közleményben Mary Crowley, a vállalkozás társalapítója: “Több mint 30 évvel ezelőtt, amikor először jártam a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget vizein, néhány üveg-halászbóját, egy hálódarabot és négy nap alatt talán két, vízben lebegő műanyagdarabot ha láttam. Három évtized után visszatérve lesújtó a változás. Egy félóra alatt könnyedén számolhattunk össze mintegy négyszáz, a felszínen lebegő műanyagdarabot.”

Az expedíció sajnálatos és meglepő eredményeket hozott: A műanyagok legnagyobb része nem látszott a műholdfelvételeken, ezért csak a helyszínen derült fény arra a tényre, hogy a szemét tíz méter vastag, így becsült tömege 100 millió tonna. További probléma, hogy a műanyag meglepően gyorsan bomlik, így folyamatosan mérgező anyagok szivárognak az óceánba.

“A habosított műanyagok közé tartozó polisztirén (PS) például egy éven belül bomlani kezd, és bomlásakor potenciálisan mérgező biszfenol-A (BPA) és PS-oligomer keletkezik. Egyes tanulmányok szerint ez a két vegyület károsíthatja az állatok hormonháztartását, és jelentős hatást gyakorolhat a szaporító rendszerre.”

További problémaként lép fel, hogy számos madár kerül kapcsolatba a szigettel, így ők is mérgezésnek vannak kitéve. Felismerhetetlenné roncsolódott használati tárgyakat, műanyakupakok sokaságát, de még öngyújtót is találtak olyan elhullott madárfiókák a gyomrában, amelyek feltehetően soha nem találkoztak az emberrel. Az egyik albatrosz faj, a Laysan-albatroszok tragédiája, hogy táplálékforrásuk épp az óceánnak azon részén található, ahol egyre nagyobb méretű, mára már gigantikussá nőtt a szemétsziget, amiben összegyűlik Amerika és a Távol-Kelet műanyaghulladéka.

Ez a szennyezés és probléma fennáll. Ma is. Viszont mindenki hallgat. Így csak annyit kérnék, hogy bármikor ha az utcán sétálunk kezünkben egy üres flakonnal ne legyünk restek elvinni azt egy kukáig.

Forrás: http://www.diverziti.hu/2805/a-csendes-oceani-szemet-sziget-kozelrol/

Új hozzászólás