Ma a Jupiter napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Tudunk e változni?

Azt gondolom ez a kérdés szinte mindegyikőnkben felmerül egy élet során, igaz legtöbbször a másik ember megváltoztatásán fáradozunk. Mégis, most maradjunk annál az ideális esetnél, hogy felismerjük az egyén felelősségét, és saját magunkon igyekszünk alakítani, nem pedig a világot a mi elképzelésünkre formálni.

A válasz NEM és IGEN. Igen, abban az értelemben, amiben a legtöbben használjuk és tapasztaljuk. Ez az, amikor Gipsz Jakab távol keleti útjából hazatérve egészen más szemszögből tekint a világra. Ugyan az történik amikor valaki halál torkában időzik hosszú ideig, majd megmenekül. Ilyen és ehhez hasonló esetekben szoktuk tapasztalni, hogy más ember jött vissza, mennyire más lett az illető. Ekkor kérdem én, hogy megváltozott az az ember? Más lett, mint volt? NEM! Másképpen viselkedik, de ő ugyan az az ember. Most ez lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik de nem erről van szó. Azért nagyon fontos látni a különbséget, mert ezzel egyszersmint megérthető, hogy az ember nem megváltozik, csak az alapenergiáinak szab más irányt. Az az ember, aki egyik nap még kuporgatta a pénzt a legújabb Mercédeszre, másnap az utolsó forintját a koldusnak adja, megváltozott? Persze erősebbek a lábai és jobb a vérkeringése, mert többet sétál, de belül ugyan az maradt, csak éppen másban találta meg azt, ami neki eddig is nagyon fontos volt, és most is az, a biztonságot (Pl). Eddig azt hitte, az ad biztonságot, ha anyagi jólétben él, és luxus veszi körül. Most arra jött rá, hogy biztonságot csak belül találhat, mert azt sosem lehet elvenni. Ennek miben léte most nem tartozik a témához, a lényeg a megértés, hogy miért nem változunk valójában.

Most, hogy a filozófiai okfejtésen túl vagyunk, nézzük tudunk e változni a szó hétköznapi értelmében. Tegyük fel, hogy valaki rádöbben arra, hogy (az előbbi példánál maradva) neki a kelleténél nagyobb szerephez jut az életében a pénz, ami több esetben hátrányosan befolyásolja az életét. Ezért elhatározza, hogy megváltozik. Kevesebbet foglalkozik az anyagiakkal, és nagylelkűbb lesz, ha kiadásokról van szó. Sikerülhet ez neki? Természetesen nem. Persze lehet nagyvonalúbb, meg költhet többet, de ettől ő még ugyan olyan nehezen éli meg a kiadásokat, csak éppen megpróbálja elfojtani a bűnösnek vélt érzéseit. Ugyan erről a tőről fakad a féltékenység, ami oly sok kapcsolatot tett tönkére. Hiába tudja emberünk, hogy ez nem jó, amikor képzeletében már pereg a film a hűtlen hitvesről. Vég nélkül sorolhatnám az eseteket, de mind ugyan arra vezet vissza. Nem tudunk megváltozni, mint ahogy a folyót sem tudjuk elapasztani, azzal ha útját álljuk. Az ár csak duzzad, míg át nem szakad a gát, de akkor zabolátlan és pusztító. Míg, ha más irányt adunk a folyamnak erejét uralni tudjuk. Így van ez az érzéseinkkel, vágyainkkal is. El tudjuk őket fojtani, ellent tudunk állni a zsigerből feltörő késztetésnek...egy ideig. Hogy meddig, az csak az illető erején múlik, ám előbb utóbb, érzelmeink utat találnak magunkat, és kontrolálhatatlanul zúdulnak a világra.

A változás lehetséges, de puszta akarattal, egoból nem megy. A tapasztalás az egyetlen, ami elindíthat minket a változás útján. Amikor megtapasztaljuk, hogy bőséges anyagiak ellenére is lehet bizonytalanságban és félelemben élni, és anélkül is lehetünk a megingathatatlan szikla. Az utolsó példaként maradjon az az ember, akinek sok van és mindent elveszít. Ha nem roppan bele, hosszú gyötrelmek, önsajnálat és lelkiismeret-furdalás után rádöbben, hogy sosem volt nagyobb biztonságban, mint akkor, amikor semmije nem volt. Amikor nem félt, hogy bármit is veszíthet. Mert megtanulta a leckét, hogy amit kapunk, az pont úgy el is veheti az élet. Semmi nem a mienk, még a testünk sem. Csak, ami belül van. Az mindig velünk van és nem lehet elvenni.

Ez az élet lényege, tapasztalni és tanulni, és így "változni" "fejlődni".

Új hozzászólás