Ma a Jupiter napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

A nő, mint a befogadó szeretet

Én, férfi lévén, többször tettem olyan kijelentést, hogy de jó, hogy nem nőnek születtem. Ennek néha soviniszta felhangja volt, máskor meg a nőkre mért teher súlyát vettem gondolatban a vállamra. Persze már a gondolat is szamárság, hát még mérlegre tenni a két nem életének nehézségeit. Ennek ellenére a legtöbben ezeket a fegyvereket szegezik a másiknak, ha a nemek párbajára kerül sor.

Lássuk először, mit mond az asztrológia szimbóluma a nőről. A Vénusz jelképezi a nőt a csillagok tudományában. Ha pedig elmondom, hogy e bolygó milyen egyéb analógiákat hordoz még, igen közel kerülünk a női energiák megértéséhez. Első és szerintem legfontosabb a biztonság. Sok dolog motivál egy nőt párválasztáskor, és egyéb döntési helyzetekben, de a biztonság mindig az első szempontok közt szerepel, még ha nem is mondják ki. Lehet elítélni őket, amikor anyagi megfontolások nagy súllyal esnek a latba az adott férfi kiválasztásánál, de ez ösztönös, és teljesen helyén való. Mivel a társadalom ezt elítéli, mára a nők kifejlesztették azt a védekező elvrendszert, mellyel saját maguk elöl is képesek elrejteni az egyébkén természetesen jelen lévő anyagi igényüket. Itt persze nem a pénzen van a hangsúly, hanem az érzésen, amit a pénz nyújtani tud. Ha valaki tehetős, nyilván nagyobb biztonságban érzi magát az oda tartozó nő, hiszen számára az már az utódgondozás stabilitásáról is szól. A biztonság másik hangsúlyos női megjelenése a vágy az érzelmi biztonságra, magyarán szólva, hogy érezze, hogy szeressék. Ez már kicsit áthajlik a következő analógiába, amiről ezután szeretnék beszélni, de még maradjunk kicsit. Az érzelmi biztonság egy része nem is a viszont szeretés vágyáról szól, hanem, ha azt tapasztalja, hogy szeretik, akkor ennek egyenes következménye, hogy mellette is maradnak, tehát megint a biztonság érzése jut érvényre. Sokszor ezért igénylik az állandó visszajelezést, és nem rajonganak azokért a válaszokért, hogy „hiszen úgy is tudod”. A férfiak meg értetlenül állnak a „szeretsz még?” kérdések előtt, mikor éppen az előbb szeretkeztek.

Csak nagyon röviden, ez áll a biztonság analógia mögött. A következő kulcsot a nők megértéséhez a Vénusz önelfogadás analógiája nyújtja. Ez szorosan összefügg e szimbólum szépség analógiájával, aminek lényege a vágy felkeltése. Mindig mosolygok magamban, amikor egy nő azt mondja, hogy ő nem azért festi magát, mert a férfiaknak akar tetszeni, hanem mert Neki így tetszik. Megnézném, hogy egy lakatlan szigeten, birtokában a teljes Chanel kollekciónak, meddig sminkelné magát. Na de ez már más téma. Sajnálatos mégis az, hogy a sok nőben nem tudatosul, hogy igenis ő azért öltözik úgy és sminkel, hogy felkeltse a férfiben a vágyat. Erről szól a csábítás, amiben igazán megmutatkozik, hogy egy nő, mennyire érzi magát nőnek, képes e elfogadni önmagát. Ez a nők kezében az egyik legnagyobb hatalom. A férfiak nem tudnak tenni a női csáberő ellen, mert azzal saját természetüket tagadnák meg. A férfi által képviselt erő azért tehetetlen, mert az irányát a másik oldal határozza meg. Ezért is mondják, hogy a nő választ. Ugye milyen remekül kitalálták? A fajfenntartásért felelős nem, a nő dönti el, hogy kié a legjobb génállomány és ki a legmegfelelőbb a gyermeke felneveléséhez.

A szépség és önelfogadásból következik, miért élik nehezen az öregedést a nők, és minden külvilágból kapott visszajelzésre, ami a külsejüket érinti fokozottan érzékenyek. Ezért hallunk keveset anorexiás férfiakról, jóval inkább bulimiába menekülő szép nőkről, akik képtelen azonosulni testükkel a külvilág viszonylatában.

A Vénusz, azaz a nő másik eddigiektől el nem választható eszenciája a szeretet vágya. A késztetés arra, hogy őket szeressék, olyan erős, hogy képesek minden más igényükről lemondani, ha ezt valakitől megkapják. Persze ez sem fekete-fehér, de tény, hogy képesek pusztán a szeretet energiáit úgy alakítani, hogy minden mást is megszépítsen, amit e nélkül egyébként elutasítanának. A szeretni tudó férfi megszépül, kevés pénz mindig elég, önmaga pedig sugárzik, mert nő lehet. Amíg ezeket megkapja rendíthetetlen és biztos háttér egy férfi életében.

A konfliktusok nagy része pontosan az érzelmi irányultságukból fakad. Az érzelmek ugyanis olyan kiismerhetetlen útvesztők, melyeket nem lehet racionalitással felfogni. Mint, amikor a vizet marékra kapod. Sok nem marad a tenyeredben. A gyengébb nemet is csak úgy lehet megfogni, ha nem markolni, hanem tartani akarod.

Én azért bízom a női nemben elsősorban, mert rombolás energiáit csak ők tudják felfogni. Egy nőre mindig lehet hatni az érzelmein keresztül, még akkor is, ha ezzel komoly áldozatokra kényszerül, mert az érzelmek nem mérlegelnek. Egy férfi viszont latolgat, és racionalizál és könnyebben bújik ki a felelősség alól, ha az nem támogatja céljait.

A nő egy olyan gyöngy, amit csak az tud igazán értékelni és becsülni, aki maga szállt le a mélybe, hogy a kagyló öleléséből a felszínre hozza azt.

Új hozzászólás