Ma a Nap napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Napjaink dilemmája

Jómagam is, és még nagyon sokan (főleg az előző rendszer generációi) hangoztatják az új idők szülte torznak vélt erkölcsi és értékrendi válságot. Olyan mondatok kísérik e megnyilatkozásokat, hogy „bezzeg a nagyszüleim”, meg „amikor még gyermek voltam” vagy „száz évvel ezelőtt nagyjaink” stb. Ez az én nagy kérdésem, tényleg régen jobban tudták az emberek, hogy mi a dolguk? Valóban morális válságot élünk át?

Pár közhelyes gondolat:

- „Régen” még volt tisztelet.

- „Régen” a gyerekek egymással játszottak, nem egy géppel

- „Régen” a testiség nem volt kirakattéma

- „Régen” nagy családok voltak, ma fogyunk

- „Régen” alig volt válás, ma lassan 50% az arány

- „Régen” a nők nem akartak férfiak lenni, és fordítva

- „Régen” volt becsülete a munkás kéznek

- „Régen” jobban figyeltek az emberek egymásra

 

Még nyújthatnám a felsorolást, de szerintem érthető miről beszélek. Ezek bár közhelyek, egyben tények is. A nagy kérdés pedig az, hogy baj, rossz e az nekünk, hogy ilyen irányba haladunk? A változás, ami itt nálunk az utóbbi évtizedekben felgyorsulni látszik, szükségszerű rossz, vagy az említett „rosszak” természetessé válnak, ha a régi értékeket képviselő generációk, eltűnnek a földről? Valóban az életet éltető változás szemtanúi vagyunk, ami együtt jár a múlt eszmék bukásával, vagy alapértékeinket engedjük el, amitől ember az ember, mindegy milyen korban él?

Na de, hogy válaszok is jöjjenek, ismét a szimbólumok segítségét kell kérnem, mert ők azok, akik kortól, eszmeáramlattól, vallástól független hordozzák az Igazat.

Mint már írtam, a Vízöntő kor hajnalán, ma teljesen jogos és szükségszerű a változások eljövetele. Azt is mondtam, hogy az ego erősödésének korába léptünk, tehát érthető, ha ma sokkal nagyobb hangsúlyt kap az egyén. Ez is rendben van. A válaszokat akkor lesznek egyértelműek, ha az alapelveket (ősprincípium) vizsgáljuk meg ma.

Kezdjük a legfontosabbal, ami a Vízöntő korát elsősorban meghatározza, a Szaturnusz elveit. Első és egyik legjellemzőbb, a felelősség. Célszerűen globálisan vizsgálva, egyértelműen kijelenthető, hogy itt vak vágányon haladunk. Az ego érdeke jelenleg a köz érdeke felett áll, azaz nem vállal felelősséget másokért. Egyéni szinten tudom, hogy ez nem így van, hiszen szerencsére sok csodálatos ember tette fel az életét mások terelgetésére, segítésére, ezzel felelősséget vállalva értük. Mikro szinten a gyermeknevelés a felelősségvállalás klasszikus példája. A vízöntői felelősségvállalás a közösségért, az egy mindenkiért, mindenki egyért elven működik. Földünkön jelenleg azonban túlsúlyban vannak az önös érdekek. A sok otthonba kerülő, idős ember, vagy az egy gyermekes családmodell terjedése is erről szól. Most elsősorban a nyugati kultúráról beszélek, hiszen a világunkat uraló hatalom ezt az irány személyesíti meg.

Mi a különbség a bak és a vízöntő felelősség vállalása közt, amikor mindkét jegyet a Szaturnusz uralja? A baknál a klasszikus fogalomról beszélünk, amit a legtöbben értenek felelősségvállalás alatt. Ilyen az említett gyermek példa is. A vízöntő egy közösségi önkéntes vállalás, ahol jóval kevésbé az ösztönök, hanem a tudatos, emberi, isten-közeli megnyilvánulásáról van szó. Amikor senki nem mondja meg hol a helyed, és mit tegyél, de neked tudnod kell(ene), és szabadon saját akaratodból vállalsz felelősséget, áldozatot. Éppen ezt értelmezi félre a ma embere, és a szabad felelősségvállalásból csak az első felét veszi szívesen, és ennek zászlaja alatt hangoztatja a szabados létet, úgy mint szexualitás, egyenjogúság, demokrácia.

A másik szaturnuszi vezető analógia a korlátok. A baknál a külső, míg a vízöntőnél a belső korlátok az irányadóak. A belső korlát hétköznapi neve a szabadság. Azaz én szabadon döntöm el, milyen korlátokat vállalok. Valahol itt kerül homok a gépezetbe. Az emberek egy része ugyanis függetlenségként értelmezte ezen elveket, ami viszont az ego öncélúságával kombinálódva az elkötelezettség minden formáját ledobta magáról. A külső korlátok nem lévén, és belsőt nem állítva a káosz van az egyenlet végén.

A legősibb szabadság szimbólum a házasság. Az önként vállalt korlát, egy másik ember, ego, az életünkben a kölcsönös felelősségvállalás csodájával. Az említett függetlenség azonban nem tűri a korlátokat, ami vezet a házasság intézményének felbomlásához.

Jó vagy rossz ez a változás, a „régen”-hez képest? Az előbbiekből az derülhetett ki, hogy nem vagyok túl optimista. A változás jó, és szükségszerű. Internet, szólásszabadság, számítógép, repülő, telefon jó. Az ember azonban olyan, hogy az imént felfedezett kőbaltával a zsákmányállat helyett a szomszédja fejét üti szét.

Optimizmusom, éppen az új kornak köszönhető spirituális, ezoterikus tanok elterjedéséből táplálkozik. Akár a fény az éjszakában mutatja az utat gyakorlóinak. A vallás bizonyos esetekben ugyancsak lámpásként szolgál az utazónak, de ezt a küldetést a jövőben a szellemi tanok veszik át.

Igen, régen sok minden más volt, és egy korszak lassan lezárul. Bár a változás szükségszerű, és elkerülhetetlen, a valós értékek egy korszakban sem tűnhetnek el, míg ember él a Földön, mert az maga az ember. Ha ezen elvek (felelősség, jóság, teremtés, szépség, korlátok stb) visszafordíthatatlanul hanyatlásnak indulnak, az ember is eltűnik. Egy időre…

Hozzászólások

" úgy mint szexualitás, egyenjogúság, demokrácia" Vannak, akik szeretik beállítani a múltat úgy, mint egyfajta aranykort, csak épp elfelejtik több oldalról megvizsgálni a képet. sok-sok élet megnyomorodott a korábbi "közösségi", "korlátokkal teli" életformában. Sokan éltek le úgy egy életet, hogy az ő szavuk nem egy az egyhez volt a másikkal szemben, mások életükben nem szeretkeztek úgy, hogy élvezhették volna. Ilyenek persze most is vannak és nem állítom, hogy ez, ami most van, a lehetséges világok legjobbika, de régen sem volt jobb, sőt! Akik így gondolják, általában csak valami kiváltságos helyzetben élő ember helyébe képzelik magukat.

Új hozzászólás