Ma a Jupiter napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Hírnév:áldás vagy átok

Az gondolom ma ez téma aktuálisabb mint valaha. Amikor bárkiből lehet ismert embert csinálni, függetlenül annak tehetségétől, adottságaitól. Mégis most nem ennek helyességéről vagy visszatetszéséről szeretnék beszélni, hanem magáról a tényről, amikor valaki ismert lesz. Mondják sztár. Önmagában e szó is megér egy rövidke elemzést. Sztár, avagy angolosan star magyarul csillag. Milyen találó elnevezés. Ez az ember olyan mint maga a csillag. Magasan ragyog, ezért mindenki láthatja, illetve ismerheti. Valamint akár a csillagok, körülöttük keringenek a bolygók, mint a híres emberek körül az "udvartartás". Mennyi tiszta oroszlán analógia. Nem véletlen. Ismert embernek lenni mindig előjogokkal járt és hatalommal.

Na de vissza az alapkérdésre, jó e híresnek lenni? Tény, hogy nagyon sokan vágynak a hírnévre, hogy szerepelhessenek a médiában, ezrek skandálják a nevüket, hajbókoljanak előttük. Van, amikor ezzel együtt jár a pénz és a hatalom. Félreértések elkerülése végett, itt a valódi hírességekről szeretnék értekezni, mint Elvis Presley, John Travolta, Pelé, Puskás Ferenc, Egerszegi Krisztina, és sorolhatnám. Ezen belül is szeretném kiemelni azokat, akiket egy világ ismer (el), mert ez az igazi bomba egy ember életében, mint mondjuk Elvis. Kérek minden olvasót, hogy gondolja el milyen az, amikor Istenként kezdenek el magasztalni. Kilépsz a színpadra, és több tízezres tömeg ovációja köszönt. A puszta jelenléted extázisba hajszolja a megszállottaidat, és ez a rengeteg ember mind rád figyel és téged ajnároz. Egy egy olyan hihetetlen energia, ami csak nagyon kevés emberi ego képes kezelni. Igen akkor és ott, úgy érezheted, hogy te vagy maga a teremtő. Ez persze főleg az előadóművészek élhetik át így, de éppen ezért most a legextrémebb esetet választottam. Az ilyen embereknek így telnek a napjaik. Mindenhol a kívánságaikat lesik, mindenki a barátjuk ismerősük akar lenni. Ha hozzá érhetnek már életre szóló élménnyel gazdagodott a szerencsés "halandó". Nem beszélve az aláírás kéregetőkről, rajongói levelekről, valamint főleg férfi csillag esetén a lábánál heverő bármire hajlandó szebbnél szebb nőkről. Hát még az ezzel járó gazdagság, és népszerűség adta hatalom.

Lehet ezzel együtt élni jellemtorzulás nélkül? Persze, hogy lehet, mondják erre sokan. "Én simán megcsinálnám, én nem szállnék el". Na igen, ez az egyik legtipikusabb emberi hozzáállás. Nehezen tudjuk beleképzelni magunkat egy másik élethelyzetbe, főleg, mert annak legtöbbször csak a pozitív megnyilvánulását tapasztaljuk. Miért is mondom ezt? Miért lehet átok az ismertség ilyen foka?

Az egyik legnagyobb buktató, hogy ilyenkor szinte mindenki Neked akar megfelelni. Nem tudod megtapasztalni a valódi lényüket, véleményüket, mert hát ki merne rosszat mondai a sztárról. Esetleg a háta mögött. Ebből fakadóan saját magad megismerése is esélytelenné válik. Az egyetlen forrás a párkapcsolat, közeli barátok (ha vannak) és a család. Ebből mégis egyedül a pár és a barátok jelenthetnek valódi tapasztalást, mert a család, az teljesen más optikán keresztül vizsgálod. Mikor ezekbe a tükrökbe nézel és nem tetszik amit látsz, nem biztos, hogy azon kezdesz el gondolkozni, hogy mit tegyél másként, hanem belenézel a másik tükörbe inkább, amit az "udvartartás" mutat, ahol mindig szép vagy és okos. Sőt egy idő után azonosítod magad az utóbbi tükörképpel, és összetöröd az összeset, amiben valós énedet engedték látni. Innentől kezdve pedig jórészt csak érdekkapcsolatokra számíthatsz az életedben.

A másik nehézség a gazdasággal függ össze. Amikor eljön a pillanat, hogy minden titkos vágyadat megélted, mert volt rá pénzed, és megvettél mindent, amitől boldogságot reméltél, amikor már elértél mindent, amit el lehetett a pályán, akkor....mint minden hegytetőről lefelé vezet az út. Elfogynak a célnak vélt törekvések, minden vágy kielégítve, nincs újdonság, nincs több kihívás. Azok, akik ilyenkor nem tudnak váltani, menthetetlen depresszióba süllyednek, és tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Ez a klasszikus menekülés a valóságból. Sokszor ők a legmagányosabb emberek, hiába a sokmilliós rajongótábor, vagy a cimborák hada, mert az aki ő valójában arra senki nem kíváncsi. Ilyenkor már rettentő nehéz levedleni a "sztárbőrt". Az ego olyan kristálypalotát épített fel magának, ami mindent megad neki, de egyedül lakik benne, és sivár már a végtelen csillogás. Elhagyni mégsem mered, mert az gondolod, akkor mindent elvesztesz.

Tudjuk, hogy sok híresség magánélete mennyire zűrös, nem beszélve az öngyilkosságokról. Az egyik legtudatosabb gondolkodást igényli az, aki híres ember szeretne lenni.

Nos, ki akar Sztár lenni?:-)

Új hozzászólás