Ma a Szaturnusz napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Az örök keresők

Mielőtt asztrológiával kezdtem el foglalkozni, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a történéseknek. Valami megtörtént, hát megtörtént. Fájt, vagy örömet okozott, nem kezdtem el agyalni, hogy ezzel most mi dolgom. Megéltem és kész.

Azután jött az életembe az asztrológia, és minden megváltozott, annyira, hogy már alig emlékszem, hogy gondolkodtam annak előtte. Most mégsem erről szeretnék beszélni, hanem arról, amit még ez magával vont.

Minél mélyebbre ástam magam a csillagok tudományába, annál több olyan embert és eseményt vonzottam be, melyekről annak idején nem is tudtam, hogy léteznek. „Ezoterikus” tudományok végeláthatatlan sora nyitott rám ajtót, és egy teljesen új világba csöppentem. Energia gyógyászat, számmisztika, pszichodráma, tarot kártya, angyalok, látók, családállítás, jóga és sorolhatnám, mennyi csatorna nyílik meg az ember előtt, ha egyszer valamelyik szélesebb ösvényre lép a szellemi tudományokban. Az asztrológia talán az egyik legszélesebb, ezért még ma is újabb irányzatok kínálják fel magukat tapasztalásra.

E hosszú bevezetőre azért volt szükség, hogy éreztessem, hogy miként lehet „örök kereső”-vé válni. Én azokat tartom „örök keresőnek”, akik a problémáik megoldását mindig kívülről várják. Képtelenek a döntéseikért felelősséget vállalni, ezért sokszor valamelyik „ezoterikus” irányzatot hívják segítségül. Az ilyen emberek egyébként igen komoly tudásanyagra tesznek szert, hiszen már tucatnyi tanfolyamon és beavatáson vannak túl, de mégis mennek a következőre, mert hátha az majd magyarázatod ad, és ami talán még fontosabb, irányt mutat az életükben. Ennek sok fajta vége lehet. Vagy megcsömörlik, és visszatér az anyagba, vagy „elszáll” teljesen elrugaszkodva a valóságtól, esetleg rátalál a neki való útra.

Bár én letettem a nagy esküt az asztrológia mellett, és azt gondolom, nekem ez az utam, mégis sokszor érzem a csábítás erejét, egy másik eszme irányából. Aztán rájövök, hogy nem megy. Érdekel, de ahhoz, hogy érdemi mélységekbe merüljek, az energiámat vagy az asztrológiától, vagy a civil élettől kellene elvenni. Ráadásul semmi garancia nincs, hogy ebben megtalálom a kiteljesedésemet.

Minden szellemi úttal az a gond, hogy nem megfogható, és nincs végső igazsága. Persze hihetjük, hogy van, és az úgy van, de csak addig, amíg egy másik megközelítés le nem dönti. Ez egy folyamatosan változó világ, ami jó esetben velünk együtt fejlődik, és ez így van jól. Nem szabad benne a végső igazságot keresni, mert az jóval túlmutat anyagi korlátainkon. Olyan, mintha a fényt a tenyerünkbe akarnánk fogni, ahogy összezárjuk, a fény is eltűnik.

Ti, akik az örök keresők szenvedélyével és kétségbeesésével keresitek az igazságot, üljetek le pár percre, és nézzétek meg, hol ültök, kik vannak körülöttetek, és mit láttok, ha a másik szemébe néztek. Mindenben ott a válasz, ha elég kitartóan, és nyitott szívvel figyeltek. Mindegy, hogy a mankódra asztrológia, vagy jóga van írva, ha nagyon megszokod, és a válaszokat már nem belül keresed, sosem fogsz megtanulni járni. Lehetsz te a leggyorsabb a mankósok között, de hosszú távon nem veheted fel a versenyt, azzal, ki bár bizonytalanul, de saját lábra áll. Kell a mankó is, de tudd, hogy mikor kell letenni, mert bár ez elején hiányzik, és kicsit fáj is, a végső célt csak a saját lábaidon érheted el. Az mankó egy idő után csak akadályoz, mivel vele sem ugrani, sem fát mászni nem lehet.

Igen, élni kell! Egyik ezoterikus ág sem oldja meg az életünket. Segít, de az élet ad csak bizonyságot, és megerősítést.

Éld az életed figyelemmel!

Új hozzászólás