Ma a Jupiter napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Emberi játszmák

Életem egyik meghatározó pillanata volt, mikor felfedeztem az emberi játszmák tényét, és azok működési mechanizmusát. Ez egy rendkívül érdekes, sokszínű témakör, ami igen messzire nyúlik, ezért most csak a felszínt kaparászom meg. Az emberek nem szeretnek sokat olvasni:-)

Ha valaki olvasta a "Mennyei próféciákat" vagy a számomra legtöbbet nyújtó művet a "Mit keresett Isten a nappalimban" című remekbe szabott alkotást, akkor már tudja, mik azok a játszmák, és miben gyökereznek. A legfontosabb tény, hogy az emberek csak nagyon kevés kivételtől eltekintve egymás energiájából táplálkoznak. A táplálékból szerzett energia, kevés volna a túléléshez, ezért többnyire a játszma fegyverével igyekszünk energiához jutni. Hihetetlen, de mindennapjaink túlnyomó részében játszunk. Szerepet játszunk, ami messze távol áll valós énünk tényleges megnyilatkozásától, ám a születésünktől belénk diktált társadalmi, szülői elvárások, minták, sztereotípiák vastagon rakódtak igaz valónkra.

Megrendítő volt számomra, mikor ráismertem, hogy tetteim előre programozott formulák eredményei, és mennyire kiszámíthatóak vagyunk sokszor éppen ezért.

Most térjünk rá, mit jelentenek ezek a gyakorlatban. A példa kedvéért álljon itt a kedvenc, és leggyakrabban használt módszer, a sértődés. Miről is szól ez? Egy bizonyos vélt sérelem miatt, emberünk megvonja megbántójától a figyelmet. Nem beszél vele, esetleg még nem is köszön, és ha mindezeket nem tudja elkerülni, mert mondjuk munkatárs, akkor jeges tekintettel, tüntetően szorítkozik csak a legszükségesebb kommunikációra. Mint minden játszma, ez is azért jó, mert legalább mindkét félnek rossz. Sértődősünk lelkét állandó harag kínozza, lelki állapota, amíg egy légtérben van a másikkal folyamatosan negatívba húzza. A megbántó adott esetben lelkiismeret-furdalással küzdhet, de ha ilyen nincs neki, akkor a közöny okozta figyelemhiánytól szenvedhet. Ilyenkor gyakori a viszont-sértődés, kompenzálandó az energiahiányt. Ennél még az a szebb, amikor emberünk úgy vágja be a durcát, hogy a másik nem is tud róla, hogy megbántotta volna. Csak őrlődik magában, és várja, hogy a másik mikor veszi észre, hogy őt most megbántották. Ha a másik észreveszi, és megkérdezi, hogy mi a baj, akkor persze mi a válasz? " Semmi". Energiarablónk ilyenkor érkezik a katarzishoz, és faggattatja magát, és foglalkoznak vele, és talán még sajnálják is. Ha elég kitartó a másik, akkor kiböki mi a baj, és ha szerencséje van, akkor még a bocsánatkérésből is jut némi tápláló energia.

A legnagyobb drámák természetesen a párkapcsolatok színpadán kerülnek megrendezésre. A legjobb játszmaalap az a ki kit és mennyire szeret érzelmi gordiuszi csomó. Legtöbbször ez akkor ölt igazi drámai képet, amikor a két különböző vérmérsékletű ember kerül össze. Mindkettő úgy érzi, hogy szeret, de más más módon mutatják ki, ill. különböző mértékben. Ilyenkor az intenzívebben élő folyamatosan számon kéri a SAJÁT érzelmeit a másikon. Ha ezt nem kapja meg, akkor jön a játék. "Jó, akkor most a rideget fogom alakítani" gondolja. "Majd meglátod milyen". Az is szokás, hogy a pár jelenlétében flörtölget, vagy csak feltűnően nézegeti a másik nem képviselőit. Ebben az egészben csak az a poén, hogy a párja nem érti meg mi a gond, mert nem mondják meg neki. Ha mégis, akkor sem tud jobban szeretni, mert számára ez a szeretet.

Főleg nők élnek előszeretettel, az érdektelent játszva a körülöttük legyeskedő férfi felé, miközben, legszívesebben menten letépné a ruhát az udvarló hímről. Ők ezt fortélynak hívják, ami egyébként valóban jól működik, de csak azoknál a férfiaknál, akik vadász típusok. Ezzel csak annyi a gond, hogy az igazi vadászok valóban inkább a vadászatban lelik örömüket, ha már leterítették a "prédát", jöhet a következő. A félszegebb fiúk gyakran hűségesebbek is, hiszen bár minden férfiben ott az ösztön, nekik a biztos nagyobb kincs.

Kedvelt módszer a flegma. Ezek az emberek pár centivel mindig magasabban hordják az orrukat, és egyfajta fensőbbséget próbálnak sugározni. Az embereket általában vonzzák az uralkodói vénájú társaik, persze csak azokat akikben ez nincs meg. Akikben viszont megvan, azokból mindjárt ellenszenvet vált ki a viselkedés. Mint minden kompenzációs törekvés, éppen ennek az ellenkezőjére enged következtetni. Kisebbségi komplexus, szeretethiány stb.

Megnevezhetnék még számtalan módszert: a titokzatost, megfélelmítőt, vagy a szegény ént, mint nagy csoportokat, de még sok módszer létezik az energiák rablására. Fontos leszögeznem, hogy nem tartom negatívnak ezeket, mert mindenki úgyis azzal szembesül, amivel még nincs egységben, és azt használja, amit nem ismert fel. Energiára szükségünk van, és amíg máshonnan nem tudjuk megszerezni, addig egymástól vesszük el. Igaz a konfliktusaink is legtöbbször ezekből fakadnak, de sok kapcsolatot ez az energiafüggés tart össze.

Részemről az a legfontosabb, hogy felismerjük ezeket, és ha bele is megyünk a játékba, tudatosan tegyük, és tartsuk kézben a irányítást.

Hozzászólások

Az említett könyveket olvastam, hatalmas szemnyitás, a te szavaddal kalapács ütés lehet, ha valaki már készen áll. :) Játszmák... Én egy igazi mestert kaptam a gyogyulashoz. Halát adok érte a sorsnak!

Új hozzászólás