Ma a Merkúr napja van
Nincs jó, nincs rossz, Te vagy ki e kétséget teremted.

Az igazság

Minden embernek van egy felfogása a világról, egy kialakult kép, ami születése óta formálódik. Te aki ezeket a sorokat olvasod, szintén rendelkezel egy gondolati sémával, ami alapján osztályozol mindent, ami szembe jön veled az életben. Ez az ego rendkívül csalafinta szűrője. Csak olyan dolgokat engedsz át rajta, ami számodra elfogadható, minden más fennakad, és legtöbbször elutasításra is kerül. Ez a mi életünk egyik legnagyobb problémája. Nem tudunk nyitottak lenni. Persze, mondjuk, hogy én mindent meghallgatok, meg el tudok fogadni, de kár, hogy ezek ritkán valós állítások.

Ha hallasz egy hírt, és nincs róla semmilyen háttér-információd, készséggel elhiszed, mert hát mondta a tévé, vagy írta az újság. Ha történetesen szakirányú végzettséged van, akkor meg köpsz egyet, hogy már megint egy hazugság, hogy nőjön a nézettség vagy az eladott példányszámok.

Példa. Nagyon szeretem a Nationan Geographic TV-csatornát. Egyik alkalommal a jóslás témaköre volt terítéken, hát izgatottan vártam, vajon mit mondanak. Sok általam csacsiságnak tűnő kijelentés után rátértek az asztrológiai magyarázatokra a jóslással kapcsolatban. No akkor teljesen kiakadtam. Olyan orbitális butaságokat mondtak, és még fontosabb tényeket hallgattak el, hogy teljesen kihoztak a sodromból. Nem az zavart, hogy mit mondanak, hanem, hogy az emberek most ezt fogják gondolni az asztrológiáról. Persze lehetne mondani, hogy miért gondolom, hogy az én igazam az igaz, és jogosan. Mégis én akkor és most így érzem, de a lényeg a példa. Akkor elgondolkoztam, hogy a sok eddigi információ, amit eddig e kedvenc csatornámon elhangzott, abból mennyinek mekkora valóságtartalma volt?

Az eddigi ismereteink tapasztalataink alapján alakul ki az említett "szűrő-pajzs" ami alapján szemléljük a világot. A megértéshez a legjobb példa megint egy gyermek, aki a maga tisztaságának okán még mindent elhisz, és környezetét olyannak fogadja el amilyen. Az otthon az iskola, valamint egyre hagsúlyosabban a média azonban szép lassan kialakít benne egy viláképet, amin egyre nehezebb változtatni. Ez olyan, mint az agyag. Ez elején még könnyen formázható, ám amint telik az idő és szárad, merevebb, törékenyebb lesz. Az embernek egész életében a nyitottságot kellene tanulnia, mert annyira beszűkítjük a gondolkodásunkat a meglévő (ál)ismereteink által. Minél többet "tudunk" azaz, minél több információ van a fejünkben, annál apróbbak a lyukak azon a szűrőn. Ezért van az is, hogy éppen a tudományos elit képes a legkevésbé nyitni újabb más utak irányába, és kitartóan, olyankor fanatikusan védik a saját igazukat.

Azért merek erről a témáról írni, mert velem is megtörtént a fenti eset. Dogmatikusan hittem egy felfogásban, és nem jutott eszembe megkérdőjelezni. Minden más tanítás úgy pattant le rólam, mint falnak hajított labda. Rendkívül intenzív, és direkt "támadásoknak" kellet érnie e falat, hogy leomoljanak, és egy új eszmét is be tudjak fogadni. Persze most éppen ennek a falait emelem bizonyára, de igyekszem kispórolni a meszet, hogy könnyebben dőljön, ha új jő:-)

A másik nagy hiba, amit az emberek elkövetnek az igazság távoltartása érdekében, az a tapasztalás nélküli hit. Amire ugyan a hit szót használom, mert nincs másik, de szeretném ez a szót a nagy HIT megnevezésére tartogatni, amit nem akarok keverni a hétköznapi szinten ismert, használt szóval. Tehát, amikor nekünk azt mondják a tévében, hogy holnap havazik, akkor inkább átszervezzük a másnapi programot, mert hát azt mondták. Ha nem havazik, akkor maximum tévedtek. Ha bemondják, hogy kitört a 3. világháború, azonnal káosz törne ki, mert az emberek ezt is elhinnék. Nem azt akarom mondani, hogy csak azért is tegyünk az információk ellen, hanem ha már beengedtünk egyet, akkor azt ne tegyük mindjárt sajátunkká, és adjuk tovább mintha a sajátunk lenne, mert hét a TV meg újság, de főleg Joli néni nem csapna be. Győződjünk meg róla, több forrásból ha személyesen nem lehet, fenntartással kezeljük annak gyakorlati visszaigazolódásáig.

A kedvenc példám az igazság magyarázatára, amikor megkérdezem valakitől, milyen színű a fű? Ő azt mondja zöld. Rendben. Ha minden ember rajtad kívül azt mondaná kék, te meddig tartanál ki az álláspontod mellett? Igenis el kellene tudnunk fogadni, hogy annak az emberek zöld a fű míg a többiek kéknek látják. Mindenkinek saját igazsága van. Amíg ezen a Földön élünk csak relatív igazság létezik, annak szemszögéből, aki állít. Az IGAZSÁGOT onnan lehet felismerni, hogy senki nem akarja bizonygatni.

Had' idézzem az elhíresült és számomra sokat jelentő szlogent: "Az igazság odaát van" - itt jobb nem keresni!

Új hozzászólás