Van nekem egy közeli ismerősöm, akivel a kezdetektől fogva nem igazán „csíptük” egymást, de mivel mivel a baráti köröm kedvelte őt, hát megtűrtük egymást. Hogy is jutott volna eszembe, hogy pont ennek az embernek köszönhetem majd, hogy megváltozik az életem örökre.
Egy alkalommal, mikor összejött a társaság, valahogy szóban elegyedtünk. Már nem emlékszem, hogyan jött, kiderült, hogy ő nagyon érdeklődik az okkultista tudományok iránt. Mindjárt felvillanyozódtam, és onnantól kezdve megvolt a közös hang. Órákat beszélgettünk, és azóta igen jó barátok vagyunk, már ha létezik két ellenkező nemű köz ilyen...(szerintem nem, de erről majd később).
Az tudni kell, hogy számomra az okkultizmus fogalma kimerült Nemere István olvasásában; ufók, szellemvilág, Bermuda háromszög, stb. Persze nagyon érdekeltek a világűr titkai, és én is feltettem számtalanszor a kérdést, hogy „na jó de mi van az után...olyan nincs, hogy valahol nincs vége. Akkor mégis meddig lehet menni”. Akkor még nem tudtam, hogy azt próbálom tenni, amit Münchausen Báró, saját magamat a hajamnál fogva felemelni. Erről is majd később...
Így esett, hogy ezzel a kedves ismerősömmel beszélgettünk, mikor meséli, hogy asztrológusnál volt. Roppant érdeklődéssel hallgattam, és nem tépelődtem, amikor javasolta menjek el én is. Nem mondom, hogy az asztrológia középpontjában állt érdeklődésemnek, sőt nem tudtam róla igazán semmit. Még egy könyvet sem olvastam el. Azt azonban sejtettem, hogy ebben többnek kell lennie, mint a szennylapok hátsó oldalain olvasható badarság. Lássuk mi az igazság! Így jutottam el Bartha Tamáshoz. Leültünk a számítógép elé, beütötte az adataimat, és íme: körök, mindenféle szimbólumokkal, vonalakkal, táblázatok, hieroglifák. És mondta...Nem részletezném a hallottakat, de teljesen ledöbbentett. Hogy létezik – kérdeztem magamtól – ilyen személyes információkat is lát, amit nem ver az ember nagy dobra, sőt sokszor még saját maga sem ismer be.
Nyomban elhatároztam, hogy asztrológiát fogok tanulni. A skatulyázás, az előítéletek, és egyéb az EGO kedvelt módszereit kikerülendő nem nem nevezném meg tanítóm, de a lényeg, hogy első alkalommal mindjárt teljesen lehengerelt az előadása, így nála kezdetem el tanulni. Életemben először olyat tanultam, amit szerettem!!! Szomorú voltam, ha vége volt az előadásnak, és a alig vártam az következőt. Természetesen az évek alatt a lelkesedés alább hagyott, de sosem fordult elő, hogy ne lett volna kedvem ott lenni. 4 évig minden csütörtökön 2 óra asztrológia. Egy egészen új világ nyílt meg előttem, úgy éreztem 25 évesen, hogy megleltem a hivatásom.
Új hozzászólás