Kedves Attila!
Nagyon megörültem az Ön által megadott lehetőségnek, miszerint, a szerencsés kiválasztottnak megírja radix és esetlegesen progressziós elemzését. :) Szeretnék élni a lehetősséggel, és reménykedem, hogy a szerencsések között lehetek.
A nevem Balogh Krisztina, 1980. szeptember 18-án születtem Budapesten, délelőtt 11:55-kor. Magam is foglalkozom asztrológiával, autodidakta módon, közel 15 éve. Édesanyámhoz erős szálak fűznek, míg édesapám az "ellenség" szerepét töltötte be gyermek- és tinédzseréveimben.
Túl vagyok egy házasságon, melyet 2001.12.21-én kötöttem, a válást hivatalosan 2006. februárjában mondták ki, de a tényleges külön válás már 2003.09.19-én realizálódott. Jelenleg az ötödik párkapcsolatomnál tartok, aki Skorpió Nap-jegyű és Nyilas Ascendensű. 2007. november 12-én kezdődött a kapcsolatunk, mely barátságból fejlődött szerelemmé, majd 2008.08.01-jén költöztünk össze, azóta is együtt élünk. Volt egy vetélésem 2009. március 6-án, alig 10 hetes volt a magzat. Azóta is szeretnénk babát, de valamiért nem akar összejönni.
Jelen pillanatban nem rendelkezünk saját ingatlannal, így nem is merek belevágni gyermekvállalásba. Mivel édesanyám és a párja belebuktak a lakáshitelükbe, árverezik a házukat, mely Veszprém megyében, Ősiben található. A párommal és édesanyámmal jelenleg Székesfehérvár mellett, Tácon élünk a párom családjánál. Mihamarabb szeretnénk saját ingatlant vásárolni, de sok hitelünk is van. :( Tudom, sosincs pénzem, de valahogy mindig lesz, és nagy bajt nem enged történni velem a szerencsém, de mégis, nem látom azokat az apró jeleket, melyek a kiutat mutatják.
Szeretném megtudni, jól érzem-e, hogy a párommal fogok megöregedni, és legkésőbb 35 éves koromra lesz saját házunk, ahol a gyermekünket neveljük együtt? Továbbá azt is szeretném megtudni, hogy édesanyámat továbbra is tudom-e támogatni és oltalmazni, ahogy eddig is megpróbáltam, és velünk fog-e élni? Édesanyám 1952.06.06-án született reggel 5:05-kor Budapesten. Szíves segítségét és megtisztelő válaszát, előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Balogh Krisztina
Hozzászólások
Kedves Krisztina!
Kedves Krisztina!
Valahogy úgy tudlak elképzelni, aki nagyon tudja, mit kell tenni, mi a jó, megmondja a tutit, határozott, és céltudatos, tájékozott a világ dolgaiban. Mégis, az életedben valahogy valami mindig közbejön, és másként alakul, mint szeretnéd.
Nagyon örülök, hogy az asztrológia ilyen erősen vonz, és még tanulod is. Megtudhatom, hogy miért „csak” autodidakta módon tanulod, és miért nem jársz iskolába? Azért kérdem, mert azt érzem, hogy szükséged lenne e tudomány filozófiai alapjaira, amit szerintem iskolában jobban át tudnak adni. Már amelyikben…
Úgy rakták össze a te sorsodat, hogy minduntalan szembesítsenek az akaratod törékeny mivoltával. Lehetne életed mottója, hogy „Ember tervez, Isten végez”. Ennek oka a feladatodban rejlik: Meg kell tanulnod hinni a Világ és Önmagad tökéletességében. Na hogyan lehet ezt legkönnyebben megtanulni? Úgy, hogy te mindig tudod, mi a legjobb, és mi kellene még, hogy valami, vagy valaki hibátlan legyen. Ám rájössz, hogy ez valahogy nem elérhető, illúzió, és a Világ „rosszul” működik
Mindez eredményez egyfajta fekete-fehér látásmódot, és erős szűrőket, amik miatt csak nehezen tudod befogadni a külvilág számodra kellemetlen hatásait. Talán ez volna az egyik legfontosabb fogalom számodra: Befogadás. Minősítés, ítélet nélkül engedni magadhoz, amit az élet hoz, és megtanulni belőle, amire szükséged van.
Apuddal kapcsolatban is azt látom, hogy az ellenség képe kissé mesterségesen generált, főleg anyukádnak köszönhetően, és az igazság jóval színesebb, és emészthetőbb, mint most gondolod. Anyukád egy nagy erős nő, aki hozzád hasonlóan kicsit maga képére igyekszik formálni a környezetét, és természetéből adódóan ez elég sarkos, és nem sok ellentmondást tűrő. Ugyanakkor azt is látom, hogy apukád sem egy ártatlan bárány, ám itt sem a lényeg az igazságszolgáltatás, hanem a megértés, elfogadás, befogadás. Anyukád egyébként eleve ilyen férfit akart választani, hogy megtanulja felvállalni magát…Na de ez már egy másik történet…
Az is egyértelműen látszik, hogy anyukádhoz születtél, és apuka csak a statiszta szerepét jött eljátszani. Úgy látom ezt te is nagyon érzed. Minden lehetőséget meg fogsz kapni, hogy anyukádat segíteni tudd. Persze csak emennyire szüksége van! Ne te tudd, mi a legjobb neki.
Gyermeked lehet, ha be tudod fogadni (nem te döntesz). Párod veled maradhat, ha nem AKARSZ végig mellette élni.
Szeretettel:
Attila
Kedves Attila!
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm az elemzést, pontosan így érzem én is. Az anyagi helyzetem miatt nem tudok iskolában tanulni. :( Jelen pillanatban is több a kiadásunk, mint a bevételünk.
Amit írtál, hogy "Párod veled maradhat, ha nem AKARSZ végig mellette élni." úgy érted, továbbra is egyenrangú félként kezeljem, továbbra is mindent közösen beszéljünk meg, és ne "főnökösködjek" felette? :) Igyekszem a szabad teret fenntartani, mely szükséges mind a kettőnk számára, ez úgy realizálódik, hogy neki is meg van a saját kuckója és nekem is házon belül, ahova el tudunk vonulni a világ elől. :) Általában ez úgy szokott működni, hogy mind a ketten elvonulunk, hogy magunkban legyünk, majd 1-2 óra múlva találkozunk félúton, vagy egyikünk átmegy a másikhoz, ad egy puszit neki, és folytatjuk, amit elkezdtünk. :)
Erre gondoltál, hogy ha így marad továbbra is, akkor minden rendben lesz?
Apukámat mostanában kezdem "megérteni", hogy miért viselkedett úgy gyerekkoromban, ahogy. Ezt a spórolási mániájára értem. Talán látszik az erőszakos magatartása, mely elsősorban édesanyám ellen irányult. Tettlegességig fajultak a dolgok. A bátyám ezt a mintát követte a párkapcsolataiban...
SAJNOS!!! Úgy gondolom, egy férfi nem attól férfi, hogy képes megütni egy nőt, hanem attól, hogy képes felemelni a maga szintjére, vagy legalábbis, képes elfogadni, hogy neki is lehet igaza, amellett, hogy védelmet és biztos hátteret biztosít mindkettejük számára. :)
Viszont az biztos, hogy inkább párom alkalmazkodik hozzám, mint én hozzá, de ezt igyekszem egyensúlyba hozni.
Édesanyám szokta mondani, hogy ő akart engem elsősorban, erre nagyon ráéreztél. :) Tulajdonképpen 6 éves korom óta őrző-védő üzemmódban voltam/vagyok, akkor tapasztaltam meg először a szüleim konfliktusát. Most már csak azt szeretném, hogy párommal tudjunk venni egy kis házikót, ahol édesanyumnak is lenne szobája, és talán akkor leszek képes a gyermek befogadására, úgy érzem, elsősorban a biztonság megléte szükséges ahhoz, hogy befogadóképes legyek a gyermek felé. :) Én ezt felelősségtudatnak hívom, de lehet valaki erre fölösleges várakozást mondana, mondván, mindig lesznek anyagi problémák...
Krisztina
Kedves Krisztina!
Kedves Krisztina!
Köszönöm a válaszod!
Mondjuk valóban nem lenne baj, ha visszaadnád neki a nadrágot, de nem erre gondoltam. Ha az a célod, hogy életed végéig veled maradjon, ott a hiba. Tedd, ami a feladatod, légy önmagad, szeresd őt, és ha kell, veled marad életed végéig. Ha magadhoz akarod kötni, nagyságrendet csökken az esély, hogy végig veled maradjon.
Asztrosulit meg ne add fel. Vannak iskolák, ahol meg lehet eggyezni, akkor is, ha nem tudsz, vagy csak nagyon keveset fizetni. Ez nem a bolt, az igazi tanító megadja az esélyt, hogy tanulj, akkor is, ha az adott pillanatban nem engedhetnéd meg magadnak. Persze elvárni ezt sem lehet, a tanító tudja, kinek ad ilyen esléyt.
Tudod az élet úgy működik, hogy nem lehet bármikor gyermeket "kapni". Ha azt mondod, na most jöhet, akkor ez a te döntésed és nem az Övé. Ő dönt. Ha csak befogadó vagy, és azt mondod, neked olyan fontos az anyaság, hogy Őrá bízod mikor van itt az idő, biztosra veszem, hogy megkapod a lehetőséget.
Szeretettel
Attila
Kedves Krisztina!
Kedves Krisztina!
Ami a filózofiát és az elvet illeti az általam ismert legjobb iskola Takács Tiboré. Ő volt az én tanítom is. Természetesen technikailag is jó, de abban mások is ügyesek. A szimbólumokat viszont szerintem senki nem ismeri úgy. Persze még sok iskola van, lehet neked másra van szükséged. Nézz körbe, ülj be egy két előadásra (legtöbb helyen ingyenes a próbabeülés) és amelyik megfog.
Sok sikert a pályafutásodhoz, és az élethez:-)
Szeretettel:
Attila
Kedves Attila!
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm!
Remélem, egyszer megírhatom, okleveles asztrológus lett belőlem. :)
Minden jót kívánok neked!
Üdvözlettel:
Krisztina
Új hozzászólás