Ő a Hold mellett a másik fővilágító által uralt jegy. Ez a két bolygó a többiekkel ellentétben csak egy jegyet uralnak. Az oroszlánt, naprendszerünk központja maga a Nap uralja. Itt akár be is fejezhetném, hiszen innentől tudjuk, hogy a Nap analógiái az oroszlán jegyében fognak minőséget nyerni. Magyarán szólva, amit a Nap szimbolizál, mind megtalálható lesz minőségi szinten az oroszlánnal. Lássuk a legfontosabbakat:
Úgy ahogy a mi csillagunk, naprendszerünk közepe, és körülötte keringenek a bolygók, úgy jellemző az oroszlánra, hogy a társaság közepe, és körülötte legyeskednek az emberek. Ő az irányító, a vezér, a főnök a társaságban. Noha a Nap analógiákat soroltam, és tudott, hogy az oroszlán minőséget fejez ki, kérem megbocsájtásotokat a jobb megértés okán. A Nap, és az oroszláni minőség ugyanis annyira szorosan összeforr, hogy jobb ha együtt tárgyaljuk a kettőt.
Gondolom az eddigiekből már sejthető, hogy ő a legerősebb egoval rendelkező jegy. Mielőtt most mindenki az egoizmus bélyegét kezdené sütögetni oroszlán ismerősei mellkasára, leszögezem, hogy az egoizmus és az önzés ez esetben nem kezelendő szinonimákként. Ez egoizmus és az Én-tudat az, amit én itt egy szintre emelnék. Én-tudat, az oroszlánok kapták meg azt az adottságot, hogy legközelebb kerüljenek igaz énjükhöz. Ez alatt azt a felsőbb szellemiséget értem, akit, vagy amit legjobban talán a teremtő szóhoz kapcsolnék. Szándékosan nem mondtam Istent, mert ez csak egy része az isteni megnyilvánulások sokszínűségnek. Ezért a Kör a Nap szimbóluma, jelképezve a szellemet, melynek közepén a kis pont az Isteni szikrát, az emberbe oltott isteni magot mutatja.
Most, hogy így behízelegtem magam kedves oroszlán dominanciás embertársaim ölébe, el kell mondjam, hogy ezt a fennkölt szellemiséget nem túl sokan tudják a Földön magukénak érezni. Sokszor valóban önzés, exhibicionizmus, hatalomvágy az, ami elhatalmasodik e jegy befolyása alatt álló szülötteken. Az oroszlán a természetben is pontosan azért az állatok királya, mert az oroszlán jegy egyik legfontosabb analógiája az uralkodás. Van nála erősebb, okosabb gyorsabb, ügyesebb, mégis ő a király, mert ő erre született. Aztán lesz egy hadvezére, aki erősebb, egy tanácsadója, aki okosabb, és még sokan, akik önmagukban “csak jók”. Ám kell valaki, aki önmagában szintén kevés, azonban rendelkezik azzal kiállással, erővel, irányítói adottságokkal, hogy összefogja, és sikerre vigye a közösséget. Ebből következik, hogy az oroszlán az egyik leg-külvilágfüggőbb jegy. Milyen király az ugye, akire senki nem figyel, akinek se népe, se országa. Az ego csak közösségben tudja élvezni önmaga felsőbbrendűségét, megismételhetetlen nagyszerűségét.
Kis fantáziával már sejteni is lehet, hogy mikor van a megélése csúcsán, ill. legalján a kedves oroszlán dominanciás szülött. A legfelül megérti, hogy ő csak azért lehet király, mert őt azzá teszik. Hatalmát embertársaitól kapja, akik hisznek benne, ezért örömmel szolgálják. Ilyenkor királyunk másokért uralkodik, hatalmát azok érdekében érvényesíti, akik őt ilyen rangra emelték.
Hétköznapi szinten, vagy mondjuk középső szinten, önmagáért, de a behódolói hátán felkapaszkodva uralkodik hívein. Nem értük, rajtuk. Használja hatalmát, de első körben, mindig saját kényelme és hatalmának megtartása a cél, utána tesz népéért.
Legalul jön a zsarnok, aki visszaél hatalmával, és erőszakkal kényszeríti ki behódolóiból a szolgálatot. A nép ilyenkor inkább félelemből néz fel kizsákmányolójára, tisztelet és hit nincs támogatásuk mögött.
Az oroszlán egyik legjellemzőbb és általam negatívnak tartott tulajdonsága a büszkeség. A büszkeség ugyanis nem ismeri az alázatot és a meghátrálást. Irracionalitásra készteti az embert, önön érdekei ellen hajtja, megtartva abban az illúzióban, hogy na de a büszkeségem legalább megmaradt. Félreértések elkerülése véget megjegyzem, hogy a büszkeség bizonyos keretek közt előnyös, szükséges tulajdonság, ám oroszlánék ennél jóval messzebb mennek. Mindent hajlandóak beáldozni büszkeségükért, magyarán azért, hogy féltve vigyázott fényezett egojuk ne sérüljön.
Hasonló indíttatású tulajdonságuk a hiúság. Ebben is élen járnak, és nem azért mert rossz emberek, hanem, mert oroszlánok, ahol az ego a legerősebb. Márpedig az összes negatívnak vélt tulajdonság az ego terméke, mert ő az, aki más akar lenni, akinek fontos, hogy a többiek mit gondolnak, stb. Ezért kell nyalizni a főnöknek, ha a puhatestű előrébb kíván jutni, hiszen ez szimbolikusan nem más, mint hízelegni a Napnak, a főnöknek, ezzel egoját fényezve, aki ha nem túl tudatos, be is dől a mézes-mázos szavaknak.
Még sok tulajdonságot sorolhatnék, de már csak egyet tartok igazán fontosnak, az pedig a teremtés képessége. Mint Nap, azaz teremtő energia, övék a kreativitás. A még nem létezőből teremteni valamit, ami maradandó. Ez lehet művészetben, építészként, íróként, sportolóként, és még millió módon, a lényeg, létrehoz valami, amivel megváltoztatja a környezetét, és fent marad az utókornak. Mint egy “kis Isten”:-) Ennek a legklasszikusabb formája maga a nemzés. Igaz nem ő hordja ki az utódot, de az aktív cselekvés az isteni szikra az ő érdeme. A természet is visszaigazolja e jelképet, amikor tudott, hogy egy oroszlán a vadonban napjában több mint 50-szer párosodik, ha fogadóképes nőstényre talál.
Gondolom már mondanom sem kell, ha eddig olvasgattátok írásaimat, hogy ezt a jegyet is rettentően nehezen éljük ma meg felső szinten. Ami a legfontosabb egy oroszlánnak, hogy azt érezze felnéznek rá, ma már igencsak beszűkült. Ma szinte csak két emberre néznek fel. Arra, aki híres, és arra, akinek sok pénze van. Az oroszlán, aki az igazi felelősség hordozója, pusztán ezért a tulajdonságáért sokak számára kellene, hogy megjelenjen, mint tisztelendő ember, példakép. Ma azonban hülyék az államfők, az orvosok, szülők. Mind, akik a legnagyobb felelősséget vállalták. Igaz, hogy ehhez úgy is kell viselkedni, de az már egy másik téma. A lényeg, hogy ma nagyom nehéz oroszlánnak lenni, hiszen az elismeréshez szinte emberfelettit követel a társadalom. Így aztán inkább vezetjük a statisztikákat szív-és gerincbetegségekben, mert ugye az is Nap-analógia, a feladatot viszont meg kell élni.
Amilyen erősnek tűnik egy oroszlán, olyan könnyen sérül, mint a legyőzött király, akinek élete ezzel értelmét vesztette. Fontos, hogy felismerjük őket, megnyilvánulásukat, tudni, hogy ő nem akar téged lenyomni, csak ha rákényszerítik, mert valahogy át kell élnie, amire született.