A prána "evés" I.

A közelmúltban jött divatba egy olyan táplálkozási mód, amely évezredek óta ismert volt az indiai jógik körében. Ez a pránaevés. Az õsi szanszkrit nyelvû írások, a Védák részletesen beszámolnak az emberi szervezet mûködésének alapelveirõl. A mindannyiunk által ismert durva fizikai test mellett az ember egy finomfizikai, ún. energiatesttel is rendelkezik. Ez alkotja az emberi aura rétegeit. Mind a durva, mind a finom rétegek anyagiak, és Tudattal nem rendelkezõ anyagi elemekbõl állnak. A durva fizikai testet öt õselem kombinációja alkotja: föld, víz, tûz, levegõ és éter. A finomfizikai testet finomabb energiamezõk alkotják: az elme, az intelligencia a legnagyobb nehézségek megoldása. , az egó és a tudat. Mindezek a rétegek burokként fedik be a lelket, amely egy örök, transzcendentális, Tudatos személy.

  Mi a prána?

A prána az univerzális életerõ, amely az egész univerzumot áthatja. A prána az univerzum õsállapotának idején nyilvánul meg az anyagi elemek összességébõl, a mahat-tattvából. A prána fõleg éterbõl (ákása) áll, de az emberi testbe belépve a víz és levegõelem is belekeveredik. A prána biztosítja a durva és finom test különbözõ rétegeinek és szerveinek mûködését és kapcsolatát egymással. Az atmoszférában található pránarészecskék a napfonatcsakrán keresztül kerülnek be a testbe és tízféle életlevegõre oszlanak, amelyek különbözõ pályákon keringenek az energiatestben az ér- és idegrendszerhez hasonlóan. A prána a következõ közegeken keresztül juthat be a szervezetbe: levegõ, napfény, víz, táplálék, föld, valamint tudatos energiaátadás. A legutóbbi módszeren alapul a bioenergetika tudománya.

Hogyan használjuk fel a pránát?

A prána megfelelõ felhasználásához a csakráknak nyitottaknak és tisztáknak kell lenniük. Ha energiablokkok vannak az aurában, akkor betegségek léphetnek föl. A prána tudatos felhasználásának tudományával a jóga õsi tanításai foglalkoznak. A jóga célja, hogy az ember minden szinten megtisztítsa a szervezetét, és a testét irányítása alá vonja. Ennek érdekében nyolc egymás után következõ fokozat elsajátítása szükséges, melyek a következõk: jáma - az öt tilalom; nijáma - az öt önszigor; ászana - testtartások, pránájáma - a légzés irányítása; pratjáhára - az érzékek visszavonása; dháraná - koncentráció; dhjána - szamádhi - az önmegvalóstás transza. A légzés szabályozását tehát, mint látjuk, három másik lépcsõfok elõzi meg. A jáma öt tilalma a következõ: ahimsza - erõszakmentesség; szatya - igazmondás; asztéja - a lopás elkerülése; aparigraha - a vagyonról való lemondás; bramacsárja - cölibátus. Az a jógi, aki tökéletessé vált e tilalmak követésében, elkezdheti a nijáma öt önfegyelmezõ gyakorlatát: saucsa - tisztaság; szantosa - elégedettség; tapasz - lemondás; szvádhjája - a tudás mûvelése; isvara pranidhána - meghódolás Isten elõtt. A nijáma elsajátítása után a jógi elkezdheti az ászanák gyakorlását. A több száz különféle testgyakorlat felkészíti a szervezetet arra, hogy az életáramlatok szabályozásának alá legyen vetve. A pránajáma szintjéhez érkezve a jógi már nagyrészt magtanult uralkodni az érzékszervei felett. Mind az ászanák, mind a légzõgyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy optimalizálják a szervezet energiafelhasználását és így a jógi lehetõleg minél kevesebb aktivitással tudja fenntartani a testét és minél több figyelmet tudjon fordítani a meditációra. A pránájáma tökéletességét elérve a jógi valóban képes lesz arra, hogy csupán a levegõbõl és a napfénybõl vegye magához a táplálékot. Ekkor képessé válik arra, hogy hosszan tartó meditációknak vesse alá magát, akár évtizedeken vagy évszázadokon át transzba merülve.

Pránaevõ jógik és szentek

Hadd szúrjuk itt közbe, hogy a pránaevés nem feltétlenül enged következtetni a yógi erkölcsi és lelki szintjére, bár sok fejlett személy érte el ezt a szintet. Dhruva Maharádzsa, a híres királyfi öt éves korában érte el ezt a szintet, sõt a lélegzését is leállította. Hiranyakasipu viszont egy hatalmas démon volt, és tízezer éven keresztül végzett lemondást, melynek során nem evett, és testébõl csak a csontok maradtak meg. Misztikus képességének segítségével a pránát a csontjaiban keringette. A koronacsakrájából ugyanakkor annyi tûzenergia áradt hogy az egész univerzumot felmelegítette. Szaubhari Risi és Visvámitra Muni a légzést is feladták, és a víz alatt meditáltak. A középkori vaisnava (Visnu-, Krisna-hívõ) szentek közül Bhúgarbha Goszvámi évtizedeken keresztül nem evett, Raghunátha dász Goszvámi pedig kétnaponta egy pohár írót fogyasztott élete utolsó éveiben. Õ Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda életének utolsó évében feladta az evést, és teljesen tiszta tudattal hagyta el a testét.

Ki lehet pránaevõ?

A védikus hagyomány szerint a szilárd táplálék fogyasztásának feladása az olyan, testileg és lelkileg tiszta személyek számára ajánlott, akik fizikailag visszavonult, de spirituálisan aktív életet szeretnének élni. A prána ugyanis sokkal könnyebben alakítható át mentális energiává, mint fizikai erõvé. A nehéz fizikai munkát végzõ, sokat utazó, aktív kommunikációt folytató és hideg éghajlat alatt tartózkodó emberek számára tehát a Védikus ismereteim alapján nem ajánlom a pránaevés elsajátítását, bár a test megtisztítása és a prána minél tisztább bevitele az õ számukra is fontos. Hangsúlyozni szeretném tehát, hogy a táplálkozás feladását csak nagyon tiszta, felkészült személyeknek érdemes megkísérelnie, kizárólag a lelki fejlõdés érdekében, és nem gazdasági megfontolásból. A táplálkozás feladása illetve a prána segítségével történõ létfenntartás önmagában még csak lelki gyakorlatnak sem számít. A védikus írások szerint a valódi lelki fejlõdést korszakunkban Isten odaadó szolgálata és az Õ neveinek éneklése jelenti.

A "prána-táplálkozás" csupán egy másféle létfenntartás - de önmagában még nem lelki tett.

Lelki étel?

Sokan azzal a tévfelfogással vetik bele magukat a pránaevésbe, hogy a prána az abszolút transzcendens energia, és a pránaevõ egy tökéletes szintet elért transzcendentalista, szent ember. A cikk bevezetõjében azonban rávilágítottam arra, hogy ez csupán az anyag egy finomabb formája. A fizikai vibrációk emellett szennyezettek is lehetnek, hiszen temérdek karmát hordozhatnak magukkal. A Védák azonban kínálnak egy lehetõséget azoknak, akik anyagi táplálkozás mellett szeretnék elérni a lelki tökéletességet. A Bhagavad-gítában Krisna azt mondja, hogy azok, akik a Neki áldozat gyanánt felajánlott étel a gyomor fénye. maradékait fogyasztják, megszabadulnak minden bûntõl és a szívükben felébred az Iránta érzett transzcendentális szeretet. Azt is kinyilvánítja, hogy milyen ételeket lehet Neki felajánlani: zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, tejtermékek, magvak és hüvelyesek.

Bárki tehát, aki ilyen alapanyagokból készít ételt és felajánlja Istennek, az mennyei mannában részesül, melynek energiaszintje nem is hasonlítható a közönséges pránáéhoz.

(forrás: fenykeresõk.atw.hu)