A játék

Megint az a legfontosabb, hogy tisztázzuk magát a fogalmat. Mi az a játék? Te tudnál erre válaszolni? Érdemes ezzel eljátszani:-), mielőtt tovább olvasol…

Igen, valahol itt van a lényeg: tét nélkül cselekedni. Ha definiálni kellene, én csak ennyit írnék. Erre valószínű sokaknak magasra szalad a szemöldöke, vagy ráncok gyűlnek a homlokukra, hát lássuk mit értek ez alatt.

Szoktuk mondani, hogy az állatok is játszanak, amikor mondjuk két gepárdkölyök birkózik a fűben. Lelki füleimmel hallom is a narrátor, amit azt mondja: „így készülnek fel a felnőttkori viadalokra, amikor már vérre megy”. Tét nélkül, azaz a félelem korlátozó hatása nélkül élhetik ki kreatív harcos énjüket, fejleszthetik ki képességeiket.

Az ember élete végéig szeret játszani, igaz egyre kevesebbet teszi. A gyermekek is akár a gepárdok szinte csak játszanának, hiszen ők is kreatív képességeiket bontogatják fantáziájuk szabadon engedésével.

Ma már hatalmas ipar épült a gyermekek „játszatására”, pedig ezzel éppen azt vesszük el tőlük, ami magának a játéknak a lényege, a kreativitás. Persze, tudom, hogy mennyi készségfejlesztő játék van, és nincs is ezzel baj, hacsak az nem, hogy túl korán kezdődik. Na de nem vagyok én gyermekpszichológus, így maradjunk a tényeknél. Mindig rácsodálkozok, amikor az 1 éves csemete hosszú perceket játszik egy sörös kupakkal, vagy nem tud betelni az óraszíjam babrálásával. Jó, kellenek az ingerkeltő tárgyak, de mint mindent ezt is mértékkel.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az igazi játékos korszak akkor kezdődik, amikor a fantáziájukat kezdik el használni, valamint feladatokat kell megoldani. Akinek megadatik, hogy gyermekként lehet gyermek, egy egészen más világban él. Mindenben a játékot látja, keresi. Ez a világ nélkülözi a szabályokat, és a kudarc minden formáját. A gyermek akkor kezd a mi fogalmaink szerint felnőtté válni, amikor találkozik az első elvárással, felelősségre-vonással. Többé nem játék, ahol van tét. Ha ezt megértjük, érdemes elgondolkodni:

A szerencsejáték, játék? A csudákat, hacsak nem játékpénzzel, vagy gyufaszállal lehet tétet tenni. Az olimpiai játékok? Hol játék az már, amikor az egyes emberek az életüket teszik fel a győzelemre. Amikor a tévés vetélkedőkben megkérdezik, megy e tovább a 3 millióért, aztán elbukja, és arra azt mondja, végül is csak játék. Akkor igazat mond, ha tényleg elvárások nélkül állt a kérdés elé. Amikor összeomlanak, és zokognak egymás vállán, inkább dráma több felvonásban.

A játék addig játék, amíg úgy éljük át, hogy tudjuk, nincs mit veszteni. Ez adja a felszabadultságot, önfeledtséget, ahol az ego fel tud oldódni, mert nincsenek kötelező elvárások.

Játszva olyan könnyű tanulni. Persze, hiszen ha eltűnik a muszáj, és a félelmek, a kettő eggyé válik. A tanulás és a játék ugyanaz az analógia. Nem csak alsóban, hanem főiskolán is játszva kellene tanítani. Nem tudom hogyan, de biztosan lehetséges. Ha valaki például ügyvédnek tanul, akkor tárgyalásokat kellene eljátszani, amihez persze meg kell tanulni a törvényeket, de máris a játék a cél!

Minden ember szeret játszani. Igen, mert a játék öröm. Olyan örömforrás, mint a szex, és az eredete is azonos: isteni. Ő is játszik. Játszik és tanul. Ne legyen félreértés, nem, mint bábukkal játszik velünk, és jókat nevet, ha hasra esünk. Létrehoz egy világot saját magából (minket) és örül, együtt örültök, amikor célba érsz.

Nekünk csak játszani kellene. A „gond” az, hogy a játékosok (mi), nem tudják, hogy ez csak játék.  Nem tudják, hogy nincsen vesztenivalójuk, és sokszor a játékszabályokat sem ismerik.

Így lesz a játékból valóság, véres küzdelem. Ez persze nem baj, hiszen éppen ez az egész lényege. A fontos az, hogy minél hamarabb megtanuljuk a játékszabályokat, és tudatosítsuk, hogy színházban játszunk szerepeket. Hol apák vagyunk, hol gyermekek, hol politikusok, hol papok. Akár azok a szerepjátékok, amelyek olyan népszerűek a fiatalok körében. Sőt, e játékok sincsenek korhoz kötve, mert mind gyerekek vagyunk…az Ő gyermekei.

Ki nevet a végén? Mindannyian. Ezt garantálom!:-)