Mindent szabad, ami nem tilos

Idealista álmodozásaim egyik gyakori képe, amikor minden jogász és bíró, rendőr és ellenőr munka nélkül marad. Egyik szakma képviselője se vegye magára, nem ellenük irányul ez az ábrándom, hanem ezek olyan hivatások, melyeket a modern társadalom termelt ki, valójában nem lenne rájuk szükség. Jó, nem csak kapitalizmusunk fénykorában van szükség ilyen vagy hasonló munkát végző emberekre, de sosem volt ennyire meghatározó jelenlétük, mint napjainkban. A rendőrt régen városőrnek hívták, vagy egyszerűen katonának. Az igazság dolgában a király hozott ítéletet. Ügyvéd viszont tényleg nem volt, lévén sok ezer oldalas törvénykönyvek sem léteztek. Az utóbbi pár ezer esztendőben mindig akadtak emberek, akik nem tisztelték az aktuális rendet, és a közjó ellen indultak. Sokszor maga a király tette ezt, noha neki lehetett, hiszen ő volt maga a törvény. Az egyenlőbbek elv sajnos ma sem halt ki, sőt.

Na de visszatérve a jogászokra, miért van rájuk szükség? Mert mindent szabad, ami nem tilos. Erről persze nem az ügyvédek, bírók tehetnek, hanem mi. Nem szeretnék az álszentség bűnébe esni, magam is vétek néha a szabályok törvények ellen. Ha viszont valamiről nyilvánvaló, hogy rossz, nem teszem meg, csak azért, mert nem tiltják. Például szűk utcában haladok, és célhoz értem. Ha megállok az úton, látom, hogy alig férnek el mellettem, de megállhatnék, mert hát nincs kirakva, a megállni tilos tábla. Mivel látom, hogy ezzel másoknak gondot okozok, nem teszem. Erre van egy jó történetem. Hasonló eset. Egy rendezvényre mentem, ahol sok-sok autó parkolt, és én is csak messze találtam helyet. A rendezvényre vezető út egy rövidke betonhídon vezetett át, ami a vizesárok felett ívelt. Valaki fogta magát, és erre a hídra parkolt. Végülis, nem volt ott tábla, sőt, lehet a törvénykönyvben sincs benne, hogy árok-hídra állni tilos… Nevetséges ugyan, de lassan ilyen szintre megy le a törvénykezés, mert hát mit tudsz tenni egy ilyen emberrel. Panaszt teszel? Milyen jogalapon? És jönnek az ügyvédek, és böngészik az ezer oldalakat, hogy hátha találnak valamit a árok-hidakról. Ha pedig nem találnak, akkor emberünk vidáman megteheti újra, mert hát nincs rá passzus, ergo szabad. A történethez annyi még hozzá tartozik, hogy Isten nem ver bottal. Mikor jöttem visszafelé, és oldalaztam el a renitens autó mellett, már ott éktelenkedett a motorházba karcolva a „BUNKÓ” igen találó felirat.

A törvényeknek, és szabályozásoknak fellegvára az USA. A hatalmas szabadságot, és korlátlan lehetőségeket kénytelenek voltak sok ezer oldalnyi könyvet kitevő paragrafusokkal szabályozni. Vicces ugye? Ide vonatkozik egyik kedvenc mondásom: „Szabad országában, szabad ember, szabad akaratából, azt tesz, amit szabad.”

Bizonyára ismeritek a mikrohullámú sütőben „szárított” macska esetét. Nem a nőt ültették le állatkínzásért, hanem a gyártót marasztalták el a hiányos használati utasítás miatt. Ez irányba tartunk mi is. Társadalmi szinten legalábbis. Ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor indul a per. Így virágozhatnak a biztosítótársaságok is, mert már mindenre lehet biztosítást kötni; munkaelvesztésre, egészségre, halál esetére, vagyoni kárra, házasságra, jogi esetben. Az lesz a következő, hogy biztosítást kötünk arra az esetre, ha a biztosító nem fizet. Kérem a százalékomat, ha megvalósítod:-).

Visszatérve az eredeti gondolatra, mindig voltak vélt, valós sérelmek. Mivel az emberek akkor sem nyugodtak bele a sorsukba, felsőbb szintektől várták az igazságszolgáltatást. Az ítélet, amit a király, a tanács, vagy a tartományúr kimondott, viszont maga volt a törvény, a sorsod. Könnyebb volt elfogadni. Ma már mindenhez jogunk van, leginkább a joghoz.

A rendszer azonban alapjaiban hibás. A törvényeket szabályokkal fent tartani nem lehet. Ez olyan, mint a béke érdekében harcolni.

Én vallom, hogy az a bizonyos 10 pont bőven elég lenne a törvényi keretek megadására. Mindenki pontosan tudná, mikor vét, ellenük. Mindenki jogász lenne, mert az a 10 sor bárki számára megtanulható. Ha pedig ebben a 10 pontban nem lenne benne az árokhídon való parkolás esete, a közösség tudja az ítéletet, ahogy a mellékelt ábra mutatta.

Tudom azt is, ehhez az ábrándomhoz a világnak kellene gyökerestől kifordulnia önmagából. Megszűnne a demokráciának levezett, egyenlőbbek rendszere, és ki-ki érdemei szerint kerülne pozícióba. A közösségek automatikusan kitermelnék azokat az embereket, akiket valamennyien elismernek, és kivetné azokat, akik nem ütik meg a szükséges morális szintet.

Az internet egyik legnagyobb közösségi vásárló oldalán zseniálisan jól működik ez a szelekció. Csak azok maradhatnak fent, akikre pozitív visszajelzések érkeznek. Akik nem becsületesen vagy csak pongyolán kereskednek, pillanatok alatt eltűnnek a süllyesztőben.

Megint eltértem a témától. Addig, amíg csak azért nem teszel meg valamit, mert törvény tiltja, és nem meggyőződésből, akárhány szabály aggatnak a nyakadba nem fogod magadénak érezni. Ha megérted, hogy a korlátozások érted vannak, nem lesz többé korlát. A közösség erre is a megoldás. Ha nem kapsz a piacon egy kiló paradicsomot, mert te voltál az, aki a mozgáskorlátozott helyen parkolt, ép emberként, belső kényszer fog az együttélés útjára terelni.

Tudom, utópia ez még, de hiszem, hogy erre mutat a jövő, még ha várni is kell rá párszáz évet, vagy pár ezret, amikor eljön az újabb civilizáció.