Vízöntőkor II.

Az érem másik oldala a kiszolgáltatottság, közösség analógiáin keresztül a legkönnyebben megérthető.

Előbbi részből kihagytam, de a ide most nagyon jól kapcsolódik a függetlenség egyedi és globális szintjén is a legmeghatározóbb momentuma, ez pedig az elektromosság. Ennek köszönhetjük függetlenedésünket a természettől, az időjárástól, a napszakoktól a távolságtól stb. Egyén szintjén a klasszikus, a mobil telefon és a számítógép. Azt gondolom a Napnál is fényesebben tűnik elő a függetlenség szeretett oldalát beárnyékoló kiszolgáltatottság. Tegyük fel, hogy holnaptól eltűnnek a mobilok és egyéb telefonok. Pillanatok alatt omlana össze a nemzetek gazdasága, ezzel minden egyéb. Ennek szemléltetésére csak egy igen egyszerű példát hozok. A munkahelyemen egy időre elment a informatikai hálózat. Két perc múlva mindenki a folyosón lézengett, beszélgetett, mert nem tudtak tovább dolgozni, ilyen szinten a számítógépre épült az életünk.

Mondhatnám mindjárt a legnagyobb szélsőséget az elektromos áram megszűnését. Az egy dolog hogy pár hónap alatt milliók halnának éhen, szomjan. Sok háztartásban egy konzervet nem tudnának kinyitni, mert már az is elektromos.

Jöjjön a következő klasszikus analógia, a hajléktalanság. Nem tudom hányan gondoltak már bele, de a legnagyobb függetlenség. Nem kell dolgozni járni, számlákat fizetni, oda mész, és akkor, amikor akarsz, stb. Ezzel egy időben hihetetlen kiszolgáltatottság: ha kapsz eszel, ha nem éhezel, a télről nem is beszélve.

Lássuk korunk egyik kedvencét, a singly-séget. Persze itt is a függetlenség a mozgató erő először, ám az idő múlásával ők lesznek a legkiszolgáltatottabbak. Család nélkül magányosan öregszenek meg, és senkire nem számíthatnak, mert a feltétel nélküli érzelmi kötődést lényegében csak a családod adhatja meg.

Tipikus példa a repülő, ami most eléggé aktuális jelenség, mondanivalóm igazolására. E jármű az egyik legerősebb vízöntői analógia, ami a távolságoktól való függetlenedést hozza. Alig egy hétig volt zár (csak) Európa légterein és gazdasági csőd fenyegetett. Illetve ennél is szemléletesebb a tény, hogy amint felszállsz, az életedet egy darab vasra bízod, amire semmilyen befolyással nem vagy. Kell ennél nagyobb kiszolgáltatottság? Zárójelben jegyzem meg a hozzá értők számára, hogy ez vulkán okozta malőr és a lengyel elnöki gép katasztrófája is a jelenleg aktív Uránusz - Szaturnusz szembenállás idejére estek.

Annyira az elektronikára bíztuk az életünket, és személyes kapcsolatnak éljük azt meg. Ha eltűnne a telefon és az internet az életünkből sok "ismerősünkkel" örökre elvesztenénk a kapcsolatot, mert mondjuk még a címét sem tudjuk, csak az email címét.

A közösség az egyik legerősebb vízöntő analógia, ami véleményem szerint megoldás lehet a már-már kórossá váló függetlenedési vágyra.

Az emberek azért keresik a közösségeket, mert ez az egyetlen módja a valahova tartozás és a függetlenség egyszerre megélésének. A szimbólum jelen van már szinte mindenhol: közösségi portálok tucatjai, faji és nemzeti alapon alakuló csoportok, szenvedélybetegségekkel küzdők közössége, azonos tudományt vagy elvet vallók közössége stb. Még az EU is hasonló akar lenni. Mindenki egyedül, de mégis szövetségben.

A közösség igaz megélése éppen az egyéniségen alapul. Ha minden ember az tenné, amihez ért, és szeret csinálni, de azt mind a másik emberért, a menny a földre szállna. A titka az, hogy megmaradna az ego szabadsága, azaz szabadon tehetnéd amit szeretsz, ha azt másért teszed. Tudom ez utópiának hangzik, de csak azért, mert nem ismerjük a másikért örömét, ami nem az elváráson (köszönet), hanem önmagunk boldogságán alapul, hiszen magamért teszem azt, ami a másikat szolgálja.

Akár a csillagjegyek emberi vonatkozásában, a vízöntő kor jellemzőiben is megvan a két véglet. Rajtunk múlik, hogy melyik oldalt erősítjük magunkban. Mint ahogy a mottóm is módja, egyik oldal sem jobb-rosszabb a másiknál. A végső cél úgyis csak egységben megélhető, hiszen egyik nem létezhet a másik nélkül. Egyedül az ego az, aki úgy gondolja, hogy a szabadság egyenlő a korlátok ledöntésével, miközben nem veszi észre, hogy ezzel éppen a legnagyobb kiszolgáltatottság felé robog. Vagy így, vagy úgy, ez a kor is elmúlik, és én hiszem, hogy ha valamikor, most van itt a lehetőség, hogy a eszme és a szellem szabad áramlásának hála egyre többen ismerjék fel a Sors törvényeit, Isten akaratát, és lelnek rá belső Én-jük örökkön élő békéjére.