A bűn

 A bűn egy olyan fogalom, amiről a legtöbb embernek egy dolog jut eszébe; az az ember, aki gyilkol, lop, másokat bánt stb. Rendben, de miért pont ezeket tekintjük bűnnek? Miért van az, hogy egyes emberek szerint ezek természetes dolgok? Miért nincs bizonyos egyéneknek BŰNtudata?

Én sokat gondolkozok azon, hogy amikor egy ember egy másik embert kínoz, megaláz, megöl, hogyan képes erre. Mit érez olyankor? Persze vannak olyanok, akik pszichés kielégülést tapasztalnak a másik ember szenvedésében, és ezt meg sem próbálom megérteni. Vannak viszont azok, aki egyszerűen a saját létfenntartásuk jogán követnek el bűncselekményt. Ők véleményem szerint egyszerűen csak közönyt éreznek. Elveszem mástól, mert szükségem van rá. Hasonlóan, mint az állatvilágban. Ott ez mindennapos dolog, és a szó szoros értelmében természetes. Na de éppen ez a különbség az ember és az állat között. Ők ösztönlények, nekünk már van tudatunk, képesek vagyunk az együttérzésre, és a tudatos gondolkodásra. Magyarán azok az emberek, akiknek nem szólal meg a lelkiismerete, amikor embertársaiknak ártanak, még nem fejlődött ki érzelmi testüknek az a része, ami az emberbaráti szeretet megélését jelenti.

Kérdem én, lehet-e bűnnek tekinteni azt, amikor az oroszlán elveszi a gepárd zsákmányát? Neeem, ez a természet törvénye, az erősebb legyőzi a gyengét. Mi a helyzet az embernél? Egyrészről mi is része vagyunk a természetnek, törvényei ránk is vonatkoznak. Mégsem gondoljuk azt, hogy az erősebbnek joga van a gyengébb földi javaira. Kivéve azokat az embereket, akinek az imént említett tudata nem fejlődött ki. Ha tehát ő még e tekintetben állati szinten van, bűn-e, hogy állat módjára viselkedik?

Tovább megyek. Lehet e az bűn, amiről nem tudjuk, hogy az? Ha Te, aki e sorokat olvasod, például beleszeretsz egy férfiba/nőbe, aki házasságban él. Mit teszel? Kiderül, hogy még nem is működik a házasság valami fényesen. Sokan vagyunk úgy, hogy nem tekintjük bűnnek, ha kimentünk egy rossz kapcsolatból egy embert, hiszen tőlünk mindent megkaphatna, amire vágyik. Vannak, akik még a működő kapcsolatot is képesek megrontani, hogy szerelmük tárgyát maguk mellett tudhassák. Ezeket már nem tekintjük annyira bűnnek, mert nem kötjük az erőszakhoz, pedig nem sokban különbözik. Morális bűnözés ez, mely nem fizikai természetű, hanem az erkölcs ellen irányul, és lelki fájdalmat okoz. Mégis miért van az, hogy nem érzi az illető, hogy ő bűnt követ el? Miért nem tekinti bűnnek? Mert bár nem lop, kínoz és öl, de a szerelmi szükséglete kielégítését nem tartja bűnnek. Ez is bűn, csak jóval kifinomultabb, nehezebb nyakon csípni, mert még nem épült be a társadalom morális tudatába. Elszeretésért még senkit nem zártak börtönbe.

Már megint ott vagyunk, hogy ez is egy relatív kérdés? Az arab világban a nőket kivégzik, ha megcsalják férjüket, míg a férfi kap egy ejnye-bejnyét.

Maradjunk ezért a bűn fogalmánál. Az egyház szerint mindannyian bűnösök vagyunk, noha nem szép dolog az általánosítás. Nem belemenve az egyház bibliaértelmezésébe, és manipulatív prédikációiba, ebben azért van némi igazság. Napi szinten vétünk az univerzális törvények ellen, tehát lehet mondani, bűnösök vagyunk. Én erre azt kérdezem, hogy bűn-e a tudatlanság? Ha te igazán mélyen tudnád, hogy amit teszel, bűn, nem követnéd el.

A legszemléletesebb analógia a gyermek. Amikor megszületik, halmozza a „bűnöket". Csak magával foglalkozik, féltékenységből terrorizálja a kistestvérét, elveszi mások játékát, nem köszön, érzelmileg zsarolja a szüleit, gyilkolja az állatokat stb. Mégis elnézően mondjuk: „Ugyan csak gyerek". Hát persze, gyermek, aki még nem tudhatja, meg kell tanulnia, mi az a bűn. Ösztönösen él, célja csak az én fenntartása, és kielégítése. Nem véletlen, hogy nem büntethetők a kiskorúak. Ám ahogy a tudat kifejlődik, már joggal várja el a társadalom, hogy tudd, mi helyes, és mi helytelen. Igen ám, de nem vagyunk egyenlő szinten. Vannak, akik ezután sem tudják, hogy ölni bűn. Mivel azonban mindezt a teljes tudata birtokában tette, a számonkérés nem maradhat el.

Ugyanez történik velünk is. „Kis bűnöket" követünk el, amiért még meg is veregetjük egymás vállát, hogyan úsztam meg a büntetést egy jogosítványba csúsztatott bankóval. Ilyenkor a számonkérés nem innen, hanem ott „fentről" érkezik. A bűn nem tudása nem mentesít a büntetés alól:-).  A bünti azonban, olyan, amit mi a Földön nem tudunk megtenni, vagy csak elenyésző esetben; meg kell tapasztalnod azt, amit a másik ellen elkövettél. Csak így tanulhatod meg, a Törvények igazságát.

Ezzel el is érkezünk a bűn definíciójához. Bűn az, amivel másnak tudatosan ártasz. Ahol a tudatosság nem a szándékosságot jelenti, hanem az elméd, az egod kifejlett állapotát.

Ha hinni lehet az írásnak, Jézus, mikor a kereszten ez kiáltja, „Bocsáss meg nekik Uram, hisz' nem tudják, mit cselekszenek!" olyan, mintha oktalan gyermekét védené anyja, az apa haragjától.

Igen, az emberiség gyermekcipőben jár, és még hosszú az út, míg felnövünk, Öntudatunkra ébredünk, és bűntelen létünkkel egyesülhetünk a teremtő akarattal.