Ez az ötlet megint egy kedves és hűséges olvasóm felvetése okán fordul át gondolatokba.
Mik az igaz értékek? Ez egy relatív fogalom, vagy valóban léteznek abszolút értelemben vett értékek? Függetlenül vallástól, társadalmi berendezkedéstől, kortól, lehet-e kimondani, hogy egy dolog, mindenkinek javára válik?
Igyekszem most is gyakorlati oldalról kifejteni a témát, bár néha elkerülhetetlen a szellemi vonal, hiszen a megoldás most sem az anyagban rejtőzik.
Egy keresztelőn hallottam, hogy három alapérték van: a Jó, az Igaz, és a Szép. Azt gondolom nyilvánvaló, hogy ha ezen a vonalon indulok el, hamar zsákutcába jutok, mint megannyi filozófus, akik például a szépséget akarták definiálni. Az egyén szempontjából ezek mind relatív fogalmak, noha tökéletesen leírják, melyik három tartóoszlop szükséges ahhoz, hogy a szubjektív ember örömét, boldogságát lelje ebben a világban.
A gubanc mindig ott van, amikor az ember válik egy elv leképezőjévé. Például megkérdezik tőlem, szép-e az a nő. Erre én mondom, ami szerintem szép, azaz magamról beszélek, nem arról a nőről. Erre jó példák az utóbbi idők szépségkirálynői. Nem tetszettek. Láttam a szépséget, de nekem mégsem tetszettek. Sőt udvarhölgyek közül volt olyan, aki helyett két perc alatt szebbet találok a körúton sétálva. Na de ez mind rólam szól, arról a szépségről, ami számomra az. Beszélhetnék egy táj, vagy egy festmény szépségéről is, de minden esetben az ego szűrője torzítaná a képet.
Szép az, ami önmagért örömet okoz annak, aki szemléli. Az, hogy bizonyos emberek, tudatok, képesek mindent szépnek látni, azért van, mert nem az egoján keresztül nézi. Olyan ez, mintha mindannyian egyedi szemüveget hordanánk, ami más-más színben, formában mutatja a környezetet, akár az elvarázsolt kastélyban azok a bizonyos görbe tükrök.
Ugyan ez a helyzet a Jó-val és Igaz-zal.
Alapérték a becsület, vagy az őszinteség? Nem. Mindkettő az Igaz kistestvére. Egyébként az igazhoz tartozik a legtöbb pozitív fogalmunk. Bizalom, őszinteség, tartás, felelősségvállalás stb.
Asztrológiával foglalkozók kedvéért: Szép=Vénusz; Jó=Jupiter; Igaz=Nap.
Kérdezhetnénk, mi van a szeretettel? Az nem alapérték?
Ő mindennek az alapja. Ha valami tetszik, szereted, ha igaz, és jó, szereted. Persze ez nem az a szeretet, amit mi jobb szó híján Isteni Szeretetnek hívunk, de pont annyira mutatja a mi érzelmeinket az anyagban. Sokszor kiderül, hogy amit mi szeretünk, az valójában csak tetszik, vagy a jó kellemes érzetével tölt el. Egyetlen tévedhetetlen bizonyítékát tudom elképzelni a szeretetnek ebben a valóságban. Amikor valakiért, valamiért az életedet adod. Fontos (!!!), nem valami ellenében, hanem „ÉRT". Az öngyilkos terroristák azért nem ilyenek, mert ők valami ellen küzdenek. Persze mondják, hogy istenükért, de közben minden szavukkal a nyugat elleni harcra agitálnak. A támadás sosem lehet pozitív, ha áldozatokról van szó, csak védelemben áldozhatod életedet. Na de kicsit messzire mentem az alapértékektől.
Szóval a szeretet maga az ecset, amivel festünk, szépet, jót, igazat. Szokták is mondani, hogy a teremtő szeretet.
Véleményem szerint nem érdemes az alapértékekhez mérni magunkat, hiszen nincs annak konkrét definíciója. Ha betartod az univerzum törvényeit, automatikusan ezen értékek képviselőjévé válsz. Ha van hited, csak JÓ lesz számodra. Ha képes vagy valakit, valamit önmagáért szeretni, minden megSZÉPül.
Új hozzászólás