Asztrológia

Sokszor hangoztatom írásaimban az isteni erényeket. Az egyik, ha lehet mondani legistenibb a megbocsájtás. Az emberi ego számára ugyanis ez olyan, mint ördögnek a tömjénfüst. Ő ugyanis a léte ellen való törekvésnek vesz mindenfajta behatást, ami szándékában, vágyaiban, elképzeléseiben akadályozza. Márpedig, ha elvesznek tőle valamit, amibe ő energiát áldozott, az olyan, mintha belőle vennék el.  Hogy még érthetőbb legyen:

„Mért van a gyógyszertár bejáratán kígyó? Helyébe festhetne a mai ember néhány jókedvű kismalacot, amint majdnem megpukkadnak az egészségtől. Mért van a bíráskodás széke fölött bekötött szemű istenasszony? Leszedhetné e mai ember az istennő szeméről a kendőt: hadd legyen olyan, mint egy elárusítónő, aki a közönség kedvét keresi.

Mért van az oltáron keresztre feszített holttest? Tehetne helyébe a mai ember egy zsibárust, amint portékát kínál.”

(Weöres Sándor: Fekete trilógia I.)

Sok ember éli életét pazarlón, hogy észre sem veszi, vagy ha tudja, azt mondja, ez megéri neki, kifizeti, mert neki így jó. Gondoljunk bele, ha minden embernek módjában állna így tenni, akkor pár nap alatt felélnénk a Föld javait.

Amikor csak úgy megy a TV, de senki nem nézni, és még a szobába sincs, vagy minden nap kád vizet engedsz a fürdéshez, mindenhol világítanak a lámpák, noha nincs itt senki és még lehetne sorolni.

Honnan tudod, mikor hozol saját, valódi döntést, és mikor az elvárásoknak, a beléd kódolt mintáknak, a vágyaidnak engedelmeskedve cselekszel?